A munkajog legalapvetőbb – és leginkább egyértelműnek tűnő – fogalma maga a „munkaviszony”. A munkaszerződés alapján a munkaviszonyban a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Azaz, a munkaviszonyban a munkavállaló feladatokat lát el, a munkáltató pedig erre pénzbeli ellenértéket fizet.

A gyakorlatban sokszor okozhat nehézséget a munkaviszony elhatárolása az olyan polgári jogi jogviszonyoktól, mint a megbízási szerződés vagy a vállalkozási szerződés, amelyek szintén ellenérték fejében történő feladat-ellátást jelentenek.

Adott esetben nem is olyan egyszerű annak eldöntése, hogy egy jogviszony minek minősül: munkaviszonynak, megbízásnak vagy vállalkozásnak? Nehezíti a kérdés megválaszolását az, hogy a felek jogviszonyát annak érdemi tartalma szerint kell elbírálni és nem az alapján, hogy milyen című szerződést kötöttek. Például, hiába írnak alá a felek „megbízási szerződést”, ha a jogviszony minden lényeges eleme a munkaviszonyra vonatkozó sajátosságokat tükrözi.

Fontos megemlíteni azt is, hogy egy esetleges munkaügyi ellenőrzés során a munkaügyi hatóság a vonatkozó törvényi szabályok alapján akár arra is jogosult, hogy a jogviszonyt átminősítse a foglalkoztatás jellemzői alapján: a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény értelmében ugyanis a munkaügyi hatóság jogosult hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka valamely polgári jogi jogviszony alapján, vagy ellenérték nélkül történt.

Mire kell figyelni, ha ellenérték fejében történő feladat-ellátásra vonatkozó szerződést kívánunk kötni, melyek a fontos elhatárolási szempontok egy megbízási szerződés teljesítése és a munkaviszonyban történő munkavégzés között? Erre keressük a választ egy friss Kúriai döntés és a joggyakorlat alapján.

Először is fontos megemlíteni azt, hogy az egyes jogviszonyok elhatárolása kapcsán sokáig iránymutatásul szolgált a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv, amely az elhatárolásban mankóként szolgálhatott. Bár ezt már évekkel ezelőtt hatályon kívül helyezték, azonban a joggyakorlat számára az ebben megfogalmazott szempontok a mai napig igazodási pontnak tekinthetők.

Milyen szempontokat kell tehát figyelembe venni, ha el szeretnénk határolni a megbízási jogviszonyt a munkaviszonytól?

Először is, a két jogviszony alapvetően eltérő jellegéből kell kiindulnunk: a munkaviszonyban a felek alá-fölé rendeltsége, a munkáltató utasítási és ellenőrzési joga, valamint bérfizetési kötelezettsége, a munkavállaló rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége azok, amelyek meghatározó jelentőségű elemek. Ezzel szemben a megbízási jogviszonyban a felek mellérendeltsége jellemző és a megbízott nem munkavégzésre, hanem a megbízója által rábízott konkrét feladat ellátására vállal kötelezettséget megbízási díj ellenében. Fontos, hogy a jogviszony összes érdemi jellemzőjét, együttesen kell figyelembe venni, ha valamely jogviszonyt minősítünk. Meg kell vizsgálni többek között az utasítási, ellenőrzési jog mértékét; azt, hogy a megbízott saját maga oszthatja-e be az idejét, határozhatja-e meg a munkavégzési helyet; melyik fél biztosítja a munkaeszközöket; a díjfizetés körében azt, hogy rendszeres munkabérről vagy egyszeri megbízási díj fizetéséről van-e szó.

Például, hiába utasítjuk a könyvelőt (aki megbízási szerződéssel végzi tevékenységét) arra, hogy a járulékokat számolja ki vagy az adóbevallást készítse el és ellenőrizhetjük is a munkáját, ettől a jogviszony még nem válik munkaviszonnyá, hiszen minden más, a jogviszonyra jellemző elem a megbízási szerződés sajátosságait hordozza: például, nincsen rendelkezésre állási kötelezettség, nincsen előre meghatározott munkaidő-beosztás, a feladat kifejtése fizikailag elkülönül és azt a könyvelő a saját eszközeivel végzi.

Egy, a Kúria által nemrég elbírált ügyben a felek ügynöki megbízási szerződést kötöttek egymással, amelynek keretében a felperes, a megbízott cég ügyvezetője napi rendszerességgel végzett gyógyszerismertető tevékenységet orvosoknál és gyógyszertárakban. Tevékenysége során kizárólag a megbízója által neki átadott prospektusokat, gyógyszermintákat, egyéb promóciós anyagokat használhatta. A feladat elvégzése után munkáját otthonról végezte, jelenléti ívet nem vezetett, azonban a megbízó határozta meg, hogy milyen célcsoportot kell végig látogatnia, és milyen eladási eredményeket kell produkálnia. Végül az alperes, azaz a megbízó megszüntette a jogviszonyt arra hivatkozással, hogy felperes nem megfelelő eredménnyel látta el a munkáját, az eladási számok elmaradtak az elvárt számokhoz képest.

A felperes azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy a felek között nem megbízási, hanem munkaviszony állt fenn, amelyet az alperes jogellenesen szüntetett meg.

A Kúria nem értett egyet a felperes álláspontjával és az eset összes körülményét mérlegelve, a felek szerződéskötési szabadságát is figyelembe véve, továbbra is megbízási jogviszonynak minősítette a kérdéses jogviszonyt. Ezt egyrészt azzal indokolta a legfőbb bírói szerv, hogy ha a tevékenység jellege nem feltétlenül kívánja meg, hogy azt munkaviszonyban lássák el, akkor az munkavégzésre irányuló más jogviszonyban is minden további nélkül teljesíthető – ez esetben megbízási szerződés keretében. Másrészt arra hivatkozott a Kúria, hogy az az előírás, hogy a megbízott kövesse a megbízója szakmai protokollját, semmiképpen nem minősíthető a Munka Törvénykönyve szerinti munkáltatói utasításnak. Végül az is a megbízási jogviszony fennállását igazolja a Kúria szerint, hogy a megbízott nem mint magánszemély, hanem mint egy cég ügyvezetője látta el ezt a gyógyszereket értékesítő, népszerűsítő feladatot. (Kúria, Mfv.I.10.566/2016.)

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy egy jogviszony minősítésekor sokszor nagyon keskeny a határvonal a munkaviszony vagy polgári jogi jogviszonyok (megbízás, vállalkozás) között, ezért minden esetben az összes lényeges körülményre figyelemmel kell lennünk.