Bár a lakosság nagy része a „rabszolgatörvényként” elhíresült törvénymódosítással volt és van elfoglalva (amelynek hiteles és szakmailag megalapozott részleteit egy következő bejegyzésben részletezzük), nem árt figyelemmel lenni arra, hogy más foglalkoztatási szabályok is módosulnak 2019. január 1-jétől, így például a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény is. Három fontos változásra hívjuk fel a figyelmet. Continue reading
Néhány napja került közzétételre a Pénzügyminisztérium tájékoztatója a munkaügyi és a munkavédelmi ellenőrzés 2019. évi irányelveivel kapcsolatban. Kétrészes cikksorozatunk első részében ismertetjük, hogy mely területekre fókuszál a munkaügyi ellenőrzés 2019-ben. Continue reading
Korábbi cikkeinkhez hasonlóan idén is áttekintjük, hogy milyen munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzésre számíthatnak a munkáltatók 2018-ban. Continue reading
Kétrészes cikk-sorozatunk első részében a 2017. negyedik negyedévben várható munkavédelmi ellenőrzéseket ismertettük. A mostani, második részben az utolsó negyedévre jósolható munkaügyi ellenőrzéseket nézzük át. Continue reading
A munkajog legalapvetőbb – és leginkább egyértelműnek tűnő – fogalma maga a „munkaviszony”. A munkaszerződés alapján a munkaviszonyban a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Azaz, a munkaviszonyban a munkavállaló feladatokat lát el, a munkáltató pedig erre pénzbeli ellenértéket fizet.
A gyakorlatban sokszor okozhat nehézséget a munkaviszony elhatárolása az olyan polgári jogi jogviszonyoktól, mint a megbízási szerződés vagy a vállalkozási szerződés, amelyek szintén ellenérték fejében történő feladat-ellátást jelentenek. Continue reading
Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy munkaügyi vagy munkavédelmi ellenőrzés, nem biztos, hogy tudjuk pontosan, mit ellenőriz a hatóság. A nemzetgazdasági minisztérium minden évben az ellenőrzési időszakot megelőző 45 napig hatósági ellenőrzési irányelvet ad ki. Ebből az ellenőrzési tervből kiderülhet, hogy a következő évben mikor, milyen tevékenységi körben foglalkoztató munkáltatók, illetve milyen szabályok betartásával kapcsolatos ellenőrzésre számíthatnak a cégek.
A nemzetgazdasági minisztérium által kiadott éves ellenőrzési terv célja, hogy az ellenőrzéseket kiszámíthatóan, gyorsan és pontosan hajtsa végre a hatóság. További célkitűzés az, hogy a munkavállalók alapvető jogait érvényre juttassák, a munkaviszonyuk rendezett legyen, csökkenjen a jogkövető vállalkozások versenyhátránya, és ezáltal a munkahelyek megatartását elősegítsék, illetve az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkakörülmények létrehozását támogassák. Az ellenőrzési tervben meghatározzák, hogy a következő évben melyek a prioritást élvező célkitűzések. Az ellenőrzési tervből az is kiderül, hogy melyek azok a területek, amik foglalkoztatási szempontból a legnagyobb kockázatot jelentik, ahol a legtöbb jogsértést követik a munkáltatók, vagy ahol jogszabályváltozás miatt fokozott ellenőrzés indokolt.
Nézzük meg, hogy 2017 II. negyedévében kik számíthatnak előre ütemezett, fokozott ellenőrzésre. Continue reading
Az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2016. évi LXXIX. törvény – 2016. július 8. napi hatállyal – módosítja többek között a munkaügyi ellenőrzés és a munkavédelem szabályait.
A munkaügyi ellenőrzés új szabályai
A munkaügyi ellenőrzés a jövőben kiterjed – többek között – a külföldön letelepedett és határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás céljából munkavállalót Magyarországra küldő munkáltatóra (külföldi munkáltató), valamint a külföldi munkáltató munkavállalójának az Mt. 295. § alapján történő munkavégzésére (azaz, ha a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre az Mt. hatálya nem terjed ki).
Jelentősen módosulnak a kiküldetésre vonatkozó munkaügyi ellenőrzési szabályok, összhangban a 2014/67/EU irányelvvel. Egyrészt, a munkaügyi hatóság meghatározott értékelési szempontok alapján vizsgálja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében kiküldött munkavállaló magyarországi munkavégzését. Ennek eredményeként a munkaügyi hatóság jogosult annak megállapítására, hogy a munkavállaló nem minősül kiküldött munkavállalónak. A külföldi munkáltató és a jogosult (belföldi foglalkoztató) köteles a munkaügyi hatóság rendelkezésére bocsátani mindazokat az adatokat, amelyek a fentiek szerinti ellenőrzés elvégzéséhez szükségesek.
Continue reading
A munkaügyi hatóság 2015. évi tapasztalatairól szóló, a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának jelentése 2016 márciusában jelent meg. Az alábbiakban a jelentés főbb megállapításait ismertetjük.
A 2015. évben a munkaügyi hatóság 17 375 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 69 %-nál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont munkavállalók (89 087 fő) 67 %-át érintették. 2015-hez képest csökkent a jogsértési arány.
Az ellenőrzési tapasztalatok szerint még mindig kiemelkedő szabálytalanság a feketefoglalkoztatás. A főbb munkaügyi jogsértések 15 %-át teszik ki a munkaszerződés és bejelentés nélküli szabálytalanságok. A vizsgált időszakban a feketefoglalkoztatás a legtöbb esetben a munka törvénykönyve (Mt.) szerinti foglalkoztatás létrejöttéhez fűződő bejelentési kötelezettség elmulasztásával valósult meg, valamint nagy számban fordult elő munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony (Efo.) létesítésével összefüggő bejelentés nélküli foglalkoztatás. Csekély mértékben fordult elő részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás esetén, valamint színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, illetve a harmadik országbeliek engedély nélküli foglalkoztatása. Continue reading
A munkaügyi ellenőrzések egyik fókuszpontja 2016-ban a munkaszerződés nélküli, illetve adóhatósági bejelentés nélküli – ún. „fekete” foglalkoztatások feltárása. Kiemelt figyelmet kap a munkaidő- és pihenőidő szabályainak megtartása, a szabadság kiadása, a munkaidő-nyilvántartások szabályossága, valamint a munkabérek megfelelő megfizetésének ellenőrzése.
2016 októberében és novemberében a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok megtartásának akcióellenőrzése fog folyni, különös figyelemmel arra, hogy ez az egyik olyan terület, ahol a munkáltatói jogsértések száma kiemelkedő.
A munkáltatók munkaerő-kiválasztási folyamatában gyakran szerepel a „próbanap”, mint kiválasztási kritérium. Ha a leendő munkatárs a próbanapot sikeresen teljesíti, akkor jó eséllyel elnyeri az állást. A munkáltatók egy része azért tartja ezt jónak, mert mindenféle adminisztrációs és bérfizetési teher nélkül tesztelhetik a jelentkező munkabírását, hozzáállását. „Elsősorban a vendéglátás területén általános jelenség a „próbanap” (…) a munkáltatónak lehetősége nyílik arra, hogy eldöntse a jelentkező alkalmasságát, míg a munkavállalónak ideje van arra, hogy felmérje, valóban tudja, akarja, bírja-e a munkát. A próbanapot a munkáltatók és a munkavállalók egy hosszú idő óta kialakult „SZOKÁSJOG” alapján alkalmazzák” (OM 2008. I. félévi beszámoló).
Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a „próbanap” munkajogi értelemben egyáltalán nem tekinthető szabályosnak. A Munka Törvénykönyve rendelkezik a próbaidőről, erre azonban a munkaviszonyban – és nem azt megelőzően – kerül sor. A Munka Törvénykönyve szerint a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Fontos tudni, hogy a próbaidő a munkaviszony szerves része és erre az időszakra munkabér jár a munkavállalónak.
„Próbanap” esetében a felek között jellemzően még nincsen munkaviszony. Ehhez képest az állásra jelentkező munkát végez, a (leendő) munkáltató rendelkezésére áll. Ugyanakkor a próbanapra vonatkozóan nem készül munkaszerződés, a munkáltató a jelentkezőt nem jelenti be a NAV-nál és e napra munkabért sem fizet.
A jelenlegi szabályozás alapján a „próbanap” intézményének alkalmazása súlyos anyagi terhet róhat a munkáltatóra. Egyrészt, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény értelmében az ellenőrzés kiterjed (többek között) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat alakszerűségére, a munkaszerződés lényeges tartalmi elemeire és a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések, továbbá a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével, megszűnésével, megszüntetésével összefüggő bejelentési kötelezettség teljesítésére is. Ha ezeket a munkáltató megszegi, munkaügyi bírságot szabhat ki a hatóság, amelynek összege harmincezer forinttól tízmillió forintig terjedhet. Ha a munkáltató hasonló jogsértés miatt korábban elmarasztalásra került, a bírság a felső korlát kétszereséig terjedhet.
Másrészt, probléma adódhat abból, ha a „próbanapot” teljesített jelentkező e napra vonatkozóan munkabér-igénnyel lép fel és igényét bíróság előtt érvényesíti. A per költségeit a jó eséllyel pervesztes munkáltató köteles megfizetni.
Harmadrészt, gondok adódhatnak abból, ha a jelentkező éppen a próbanapon szenved el a munkavégzéssel kapcsolatban balesetet. E vonatkozásban nem csak arra lehet számítani, hogy az egészségbiztosítási szerv a kezelés és a táppénz összegét ún. regressz-igény keretében követeli a munkáltatón, de az elszenvedett egészségkárosodással kapcsolatban is felelős lesz a munkáltató.
