Lehet-e felmondási ok a pihenőidőben tanúsított magatartás?

tiszteletlenseg-felmondasi-ok

A Munka Törvénykönyve szerint mind a munkáltatót, mind a munkavállalót együttműködési kötelezettség terheli, például a munkatársakkal szemben is. Az együttműködési kötelezettség sok vonatkozásban megnyilvánulhat, például a másokkal való viselkedés módjában is.

Kérdés, hogy a sajátos – bántó, megalázó – kommunikációs stílus – például durva kifejezések használata a munkatársakkal szemben – lehet-e felmondási indok? Continue reading

Felmondási indok lehet-e a munkáltató forgalmának visszaesése?

forgalomvisszaeses-felmondas.jpg

A gazdasági életben előfordulhat, hogy az eredmények csökkennek, a forgalom visszaesik és emiatt a munkáltató munkajogi lépésekre kényszerül, munkaviszonyokat szüntet meg. Kérdés, hogy lehet-e ezt jogszerűen tenni? Continue reading

A munkaügyi per indításának határideje felmondás esetén

[sg_popup id=”7″ event=”onload”][/sg_popup]A Munka Törvénykönyve szerint egyes munkáltatói intézkedések, így például a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén 30 napon belül lehet bírósághoz fordulni.

jogorvoslati-hatarido-munkaugyi per

Kérdés lehet azonban, hogy a 30 napos határidő honnan számítandó. Continue reading

A munkavállalói alkalmatlanság értékelése

A munkajogi szabályok alapján a munkáltatói felmondásnak valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie; munkaügyi per esetén a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a Munka Törvénykönyvének megfelelt a felmondás.

munkavallalo_alkalmatlansag

Egy nemrég közzétett jogesetben a Kúria azt vizsgálta, hogy nem volt-e túl általános a munkáltatói felmondásban foglalt indokolás. Az eset tényállása szerint a munkavállaló értékesítő csoportvezető munkakört töltött be. Munkaviszonyát a munkáltató felmondással szüntette meg, amelynek indoka szerint a munkavállaló nem volt alkalmas a munkakörébe tartozó feladatok elvárt szintű elvégzésére, nem tanúsított kellő gondosságot, a munkáltató utasításait nem tartotta be, a feladatait pontatlanul, hiányosan és késedelmesen végezte. Összegezve, a munkavállaló nem volt alkalmas a munkakörébe tartozó feladatok ellátására és a munkáltató gazdasági, anyagi érdekeit súlyosan veszélyeztette.

A munkavállaló bírósághoz fordult, vitatva a felmondás indokolásának jogszerűségét, így például túl általánosnak vélte a felmondásban foglaltakat. Mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság a munkáltató álláspontját fogadta el, majd ezt követően az ügy a Kúria elé került.

A Kúria a következőképpen foglalt állást: a munkavállalói alkalmatlanságot nem általánosságban kellett vizsgálni, hanem a munkavállaló által betöltött értékesítő csoportvezetői munkakörére vetítve. A munkavállalóval szemben – az ellenőrzési és irányítási tevékenysége miatt az értékesítési osztály vezetőjeként – fokozott elvárások érvényesültek és a felmondás jogszerűségének elbírálása során figyelembe kellett venni a munkavállaló szervezeten belül elfoglalt helyét, az értékesítési osztály munkája során felmerült hiányosságok miatti felelősségét is. Ekképpen a felmondást a Kúria is jogszerűnek találta.

(Kúria, Mfv.I.10.768/2016.)

Fotó: Pexels.com

Lehet-e felmondási indok a „nem megfelelő stílus”?

Minden munkahelyen vannak olyan alapvető viselkedési normák, amelyekhez minden munkavállalónak, valamint a munkáltatónak is ragaszkodnia kell. A legtöbb munkáltatónál erre külön etikai kódexek, magatartási szabályzatok szolgálnak iránymutatásként, hogy mi az elvárt viselkedés az adott munkáltatónál.

viselkedes_felmondas.jpg

Ebben a bejegyzésben a bírói gyakorlat alapján próbáljuk kideríteni, hogy a nem megfelelő viselkedés vagy kifogásolható kommunikációs stílus vajon szolgálhat-e alapul a munkaviszony megszüntetéséhez. Continue reading

Mi a teendő, ha változik a munkáltató?

A gazdasági életben gyakori esemény a vállalatok átalakulása, egyes szervezeti egységek kiszervezése: például a munkáltató egy adott egység – például kiszolgáló jellegű funkció (bérszámfejtés, könyvelés, étkeztetés) – átadását határozza el egy másik cég számára. Ilyen esetben a két vállalkozás egymással megállapodást köt a tevékenység átadása ás átvétele tárgyában, amely a gyakorlatban egy viszonylag hosszabb tranzakciót jelent.

 

 

munkajogi_jogutodlas_2017

Milyen következménye van ennek a munkajog szempontjából, azaz mi a teendő, ha a munkáltató személye fog megváltozni?
Continue reading

Ha a létszámcsökkentés nem elfogadható felmondási indok

Szinte minden munkáltató működése során előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a munkavállalói létszámot csökkenteni kell: például visszaesik a megrendelései, megbízási száma, vagy kiüresedik egy munkakör, illetve egy másikkal kerül összevonásra. A létszámcsökkentés bekövetkezhet akkor is, ha szervezeti változtatásra kerül sor és akkor is, ha nem, pusztán a munkavállalók száma kevesebb lesz. Jogszerű felmondási ok lehet, ha a munkáltató a megrendelések csökkenése miatt létszámleépítésre hivatkozva mond fel a munkavállalónak (BH 2005.190.)

letszamcsokkentes_2017

Itt szükséges megjegyezni, hogy ha a létszámleépítéssel érintett létszám eléri Munka Törvénykönyvében meghatározott mértéket, úgy csoportos létszámcsökkentésről beszélünk, amelynek speciális szabályai vannak. Azonban nem minden létszámleépítés jelent egyben csoportos létszámcsökkentést. Continue reading

Felmondás – mikor nem kell indokolni?

Mind a munkavállaló, mind a munkáltató élhet felmondással a munkaviszony megszüntetése során. Gyakori tévhit, hogy a felmondást mindig indokolni kell.

Lényeges körülmény az indokolás szükségességét vizsgálva, hogy a munkavállaló határozatlan vagy határozott idejű munkaszerződéssel áll-e a munkáltató foglalkoztatásában. felmondas_indoklasaFőszabály szerint a munkáltató a felmondását köteles indokolni, amelyet a törvényben meghatározott okokra alapíthatja.: így a munkaviszony megszüntetése alapjául szolgálhat a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, képessége, vagy a munkáltató működésével összefüggő ok. Continue reading

A 7+1 leggyakoribb tévhit a felmondásokkal kapcsolatban

A napi munka során gyakran találkozunk olyan városi legendákkal, amelyek a felmondások jogszerűségéhez vagy jog
ellenességéhez kapcsolódnak. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg.

felmondas

  1. „A jogszerű munkáltatói felmondáshoz legalább két írásbeli figyelmeztetés szükséges.”

Ez szinte a leggyakoribb tévhit a munkaviszony munkáltató által felmondással történő megszüntetése vonatkozásában, annak ellenére, hogy sem a hatályos, sem a korábbi Munka Törvénykönyve nem tartalmazott ilyen előírást. Sőt, a szabály (és a bírói gyakorlat) az, hogy ugyanazon cselekményt (vagy mulasztást) nem lehet kétszeresen értékelni. Azaz, ha a munkavállaló megszeg egy utasítást és emiatt figyelmeztetést kap a felettesétől, ugyanez a kötelezettségszegés nem lehet felmondás indoka. (Más kérdés, hogy a felmondás utalhat előzményként vagy súlyosbító tényezőként korábbi szabályszegésre.)

A fenti tévhitnek mindössze annyi az alapja, hogy a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Utóbbi nagyon szélesen értelmezhető fogalom: ha a munkavállaló egyszer 15 percet késik, az valószínűleg még nem okszerű indoka a munkaviszony megszüntetésének, ha korábban soha, semmilyen probléma nem volt a munkájával. Ugyanakkor ha ugyanez a késés komoly hátrányt okoz a munkáltató működésében (például egy menetrend szerinti buszjárat nem tud időben elindulni, mert a sofőr késik), akkor már máshogy értékelhető a helyzet.

Ugyanakkor semmilyen olyan előírás nem létezik, amely kötelezően előírná, hogy a munkavállalót a felmondás előtt egyszer, kétszer vagy többször figyelmeztetni kellene.

  1. „Betegség alatt a felmondás jogellenes.” június 30-ig valóban volt ilyen szabály, jelenleg azonban a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a betegség alatt is közölje a munkáltató a felmondását. Ilyen esetben tehát a felmondás elküldhető vagy átadható, azonban a felmondási idő csak a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődik meg.

 

  1. „A próbaidő utolsó napján még postára adható az azonnali hatályú felmondás.”

A régóta élő bírói gyakorlat szerint a próbaidő alatt történő azonnali hatályú felmondást legkésőbb a próbaidő végéig közölni kell. Ez azt jelenti, hogy ha a munkáltató a próbaidő utolsó napján adja postára az azonnali hatályú felmondást, az szükségszerűen csak a próbaidő elteltét követően kerül a munkavállaló részére kézbesítésre. Amennyiben pedig az nem tartalmaz indokolást (márpedig a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén ez nem szükséges), akkor nem felel meg a jogszabálynak, tehát jogellenes.

Mivel a felek rendszerint legalább 2-3 hónap próbaidőt kötnek ki, szilárd meggyőződésünk, hogy a megválásról való döntést nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, ugyanis jellemzően nem a próbaidő „24. órájában” derül ki az, hogy a munkavállaló nem felel meg az elvárásoknak.

  1. „A kismamának minden további nélkül fel lehet mondani.”

 Ez is egy olyan tévhit, amely vélhetőleg az új Munka Törvénykönyve (2012. július 1-től van hatályban) félreértelmezésén alapul.

A kismama, ha a gyermek gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon van (GYED, GYES), felmondási tilalom alatt áll, azaz a munkáltató nem közölhet felmondást. Amennyiben a kismama a gyermek 3 éves kora előtt visszatér, úgy van mód a munkaviszony megszüntetésére, de csak korlátozott mértékben: a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak okból szüntethető meg a munkaviszony, amely azonnali hatályú felmondás indokát képezheti; a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból pedig csak akkor, ha a munkáltatónál a szokásos munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. (Ugyanez vonatkozik a gyermek 3 éves kora előtt az őt egyedül nevelő apukára is.)

  1. „Felmondtam, közös megegyezéssel”

Szintén mindennapos és téves szóhasználat, amelyről korábban írtunk . A magyar jogban nincsen felmondás közös megegyezéssel: egy irat ugyanis vagy felmondás vagy közös megegyezés.

  1. „A felmondást nem kell írásban indokolni, ha szóban tájékoztattuk a dolgozót annak okairól.”

Bár ritkán, de ez a tévhit is előfordul. A Munka Törvénykönyve és a munkaügyi bírói gyakorlat nagyon szigorú ebben a kérdésben: a munkáltatói felmondást ugyanis indokolni kell (kivéve, ha a munkavállaló vezető állású vagy nyugdíjasnak minősül) és a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. A munkavállaló csak így kerülhet olyan helyzetbe, hogy a felmondás indokait megtudhassa és az ellen – ha vitatja – pert indítson.

  1. „A felmondás biztosan megfelelő, hiszen a könyvelő készítette / az interneten találtam a mintát.”

Sokan a könyvelőkre bízzák a munkajogi, munkaügyi feladatok intézését. Gyakori az is, hogy az interneten terjedő, sokszor elavult vagy már eredeti formájában sem megfelelő mintát használnak a munkáltatók. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy a munkáltatói felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem elég mintából dolgozni: minden eset egyedi, minden esetben mások a lehetséges bizonyítási eszközök, ezért egy felmondás megfelelő elkészítése komoly szakmai, nem egy esetben időigényes feladat még számunkra is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy cég több százezer vagy akár több millió Forintot kockáztat azzal, ha a felmondást nem gondosan készíti elő. Mivel az elrontott felmondás jellemzően nem visszavonható (visszavonásra csak várandós és lombikbébi programban résztvevő munkavállaló esetén van lehetőség 2016. június 18-tól), ezért egy nem megfelelő felmondásból származó per esetén legfeljebb már csak a költségek csökkentésére tudunk javaslatot tenni.

+1. „A munkaügyi per a munkavállaló számára ingyenes.”

Bár van némi valóságalapja, a fenti kijelentés ilyen formában nem igaz. Tény, hogy a munkaügyi perben ugyan előzetesen nem kell illetéket leróni, azt az eljárás befejezése után kell csak megfizetni, a NAV külön felhívása alapján. Az is tény, hogy a munkavállalót munkavállalói költségkedvezmény illetheti meg, ha a per által érintett munkaviszonyból származó bruttó havi távolléti díja nem haladja meg – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét (a keresetlevél benyújtását, a munkaviszony megszűnését vagy a felmondás közlését megelőző időszakot kell figyelembe venni). Fontos azonban tudni, hogy a költségkedvezmény a munkavállalót nem mentesíti az alól, hogy pervesztessége esetén a másik fél ügyvédi költségét megfizesse. Adott esetben akár több tíz- vagy százezer Forint is lehet ennek a mértéke (amelyhez még értelemszerűen hozzászámítható a saját ügyvéd díja is), ezért óriási túlzás azt állítani, hogy a pereskedés ingyenes lenne.