Szemben a korábbi szabályokkal, a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve (Mt.) értelmében a munkavállaló
- kártérítést;
- kártérítés helyett a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget, illetve
- a munkaviszony helyreállítását
kérheti.
- Kártérítés
Az Mt. értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt.
Fontos utalni arra, hogy a kártérítés, mint elsődleges jogkövetkezmény körében a munkavállaló köteles bizonyítani a felmerült kárt, tehát nincs „átalány-jellegű” fizetési kötelezettsége a munkáltatónak. A munkáltató nem köteles megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, például nem keresett állást.
A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkét havi távolléti díjának összegét. A gyakorlatban sokszor félreértésekre ad okot ez a szabály. A munkavállalók ugyanis rendre „12 havi bért” kérnek a munkaügyi perekben, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a bekövetkezett kár összegszerűségét bizonyítani kell, ezen limitösszeg önálló jogcímként nem igényelhető; ráadásul jelentősége van a személyi jövedelemadónak és a társadalombiztosítási járulékoknak is.
A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről tárgyú 3/2014.(III.31.) KMK véleményében (2014. március 31.) kifejti, hogy a munkáltató milyen módon felelős a jogellenes munkaviszony-megszüntetés következményeiért: mindenekelőtt, a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésével okozati összefüggésben keletkezett kárának valamennyi elemét (kár ténye, okozati összefüggés, kár mértéke) a munkavállaló köteles bizonyítani.
Az elmaradt jövedelem tekintetében az Mt. kártérítési rendelkezései irányadóak: a munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres – és jogszerűen megszerzett – juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. Ezen elemek tételenként érvényesíthetők a munkaügyi perben az egyes jogcímek és azok összegszerűsége megjelölésével, ugyanis így biztosítható a máshol megkeresett jövedelem beszámítása: például az elmaradt munkabérrel szemben a megkeresett, vagy elérhető munkabér, míg a cafeteria juttatással szemben a megkeresett cafeteria juttatás állítható.
Mivel a kártérítés jövedelmet pótló jelleggel rendelkezik, ezért személyi jövedelemadót kell utána fizetni. Ugyanakkor a kártérítés címén megítélt összeg tekintetében a munkavállalót társadalombiztosítási, egészségbiztosítási járulék-fizetési kötelezettség nem terheli.
A kártérítésen túl a munkavállaló jogosult a végkielégítés összegére, ha munkaviszonya jogellenesen nem felmondással szűnt meg, vagy munkaviszonya megszűnésekor azért nem részesült végkielégítésben, mert a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége volt.
- Kártérítés helyett: a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg
A munkavállaló kártérítés helyett követelheti a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget. Ennek akkor van gyakorlati jelentősége, ha például a felmondást követően a munkavállaló azonnal elhelyezkedett, ugyanannyi, vagy magasabb bérért, mint amennyit a jogellenes munkaviszony-megszüntetést közlő munkáltatónál keresett. Ez a fajta jogkövetkezmény sokkal inkább rendelkezik „átalány”-jelleggel, hiszen itt nem szükséges kárt és annak összegét bizonyítani, amely kétségtelenül rövidítheti a peres eljárás menetét.
- A munkaviszony helyreállítása
A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt akkor állítja helyre, ha a munkaviszony megszüntetése
– az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik,
– a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát felmondással a várandósság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, továbbá a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint az emberi reprodukciós eljárással összefüggő egészségügyi intézményben történő kezelés tartama alatt szünteti meg, azaz a felmondási tilalmak időszakában;
– a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő, vagy
– kollektív szerződéskötésre jogosult szakszervezetnél választott szakszervezeti tisztségviselő, illetve
– ha a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadja meg.
Ez esetben a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát. Azonban az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni azt, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítést.
