Bármilyen meglepő, de akár egy üzleti vacsora is eredményezheti a munkáltató kártérítési felelősségét. A Kúria nemrégiben hozott döntést egy ilyen ügyben: abban kellett dönteni, hogy fennáll-e a munkáltató felelőssége akkor, ha a munkavállaló egy – üzleti partnernél tartott – munkahelyi vacsora elfogyasztása következtében megbetegszik. Continue reading
A munkaviszony során előfordulhat az, hogy a munkavállaló kárt okoz munkáltatójának. Ilyenkor a munkáltató munkaügyi perben érvényesítheti igényeit, azonban neki kell bizonyítania, hogy a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, hogy a kár a munkaviszonnyal összefüggésben történt, valamint azt is, hogy összefüggés áll fenn a kár és a munkavállaló magatartása között.
Főszabályként a munkavállaló kártérítésének mértéke nem haladhatja meg távolléti díjának négyhavi összegét. Kivételt jelent, ha a munkavállaló a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlanságból okozza, ilyenkor ugyanis a kár teljes összegét meg kell térítenie a munkáltató felé. Nem kell azonban megtéríteni a kárt, ha bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, illetve amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, valamint, amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Continue reading
Vannak olyan munkakörök, amelyek ellátása során a munkavállaló értékekkel dolgozik vagy éppen pénzt kezel, házipénztárért felelős. Ez fokozott felelősséget jelent a munkavállaló részéről, hiszen a munkajogi szabályozás e körben szigorú: a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt akkor is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében., ha azt külön jegyzék vagy elismervény nélkül vette át.
Ennek jogi alapja az úgynevezett megőrzési felelősség, amelynek értelmében a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel, jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel és csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő. Continue reading
A munkabaleset fogalma hallatán az embereknek legtöbbször hatalmas gyárakban, építkezéseken előforduló nehéz tárgyak mozgatása, veszélyes anyagok okozta balesetek jutnak eszükbe. Munkahelyi balesetek azonban nem kizárólag fizikai munkához köthető helyeken történhetnek meg.
A munkabaleset és üzemi baleset igen hasonló jelentéssel bírnak, használatuk a gyakorlatban sokszor keveredik. A két fogalom jelentése jelentős részben fedi egymást, ám mutatkoznak kisebb eltérések néhány tényállási elem tekintetében. Ráadásul felvetődik a munkáltató felelőssége is a munkajogi szabályok alapján. Continue reading
A Kúria 2016 júniusában hozott döntést az ügyvezetők kártérítési felelősségével kapcsolatos kérdésben. Az ügyben a munkáltató nyújtott be keresetet az illetékes közigazgatási és munkaügyi bírósághoz a társaság ügyvezetője ellen arra figyelemmel, hogy az ügyvezető a társaságnak kárt okozott, amikor egy szakértői irodával és egy jogi szakértővel kötött megbízási szerződéseket és ezek alapján megbízási díjat fizetett részükre, amelyekről az ügyvezető a társaságot nem tájékoztatta.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy a társaság keresete megalapozott, ugyanis az ügyvezető nem volt figyelemmel a társaság elsődleges érdekeire, vagyonának megőrzésére; ügyvezetőként széles körű döntési lehetőséggel rendelkezett az egyes szerződések megkötésekor, azonban tevékenységét annak szem előtt tartásával kellett végeznie, hogy a társaság vagyonát megőrizze. A közigazgatási és munkaügyi bíróság szerint az ügyvezető ezen minőségében a szerződéskötéskor nem az elvárható gondossággal járt el, nem történt meg az elvégzendő feladat számon kérhető módon történő meghatározása. Continue reading
Bár az „új” Munka Törvénykönyve lassan négy éve (2012. óta) hatályban van, még mindig viszonylag gyakran találkozunk olyan munkaszerződéssel, amely a régi szabályok szerint, azaz a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény alapján íródott. Ennek egyik oka lehet az, hogy sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem vették figyelembe a 2012. évi változást és a munkaszerződést nem vizsgálták felül. Más esetekben viszont a cégek gyakran az internetről lementett, régi mintákat használnak annak ellenére, hogy már az új szabályok szerint lehet és kell szerződni.
A korábbi szabályok szerint írott munkaszerződésekben találhatunk olyan kifejezéseket, mint például a „személyi alapbér”, „átlagkereset”, „rendes felmondás” vagy éppen „rendkívüli felmondás”, noha a jelenlegi szabályok szerint „alapbérről”, „távolléti díjról”, „felmondásról” és „azonnali hatályú felmondásról” beszélhetünk csak. Ezek kevésbé súlyos gondok, hiszen a jelenlegi Munka Törvénykönyvét hatálya léptető jogszabály (2012. évi LXXXVI. törvény) egyértelműen úgy fogalmaz, hogy ahol kollektív szerződés vagy a felek megállapodása személyi alapbért említ, azon alapbért; ahol átlagkeresetet említ, azon távolléti díjat kell érteni. Hasonlóképpen, ahol kollektív szerződés vagy a felek megállapodása rendes felmondást említ, azon felmondást; ahol rendkívüli felmondást említ, azon az Mt. 78. §-a szerinti azonnali hatályú felmondást kell érteni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a régi szóhasználat csupán „esztétikai” hiba, negatív jogkövetkezménye jellemzően nincsen.
Szemben a korábbi szabályokkal, a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve (Mt.) értelmében a munkavállaló
kérheti.
