Manapság már egyre több cég szembesül a munkaerőhiánnyal: egyre nehezebb jó szakembert találni és az értékes munkaerőt megtartani. Jelenleg már nem csak a „klasszikus” hiányszakmák (informatikusok, orvosok) érintettek, hanem szinte a gazdaság minden ágazata küzd a munkaerőhiány problémájával. A munkaerőhiány ugyanakkor nem csak mennyiségi kérdés (nincs elég munkaerő), hanem minőségi is (a jelentkezők teljesítsék a cég által támasztott szakmai és etikai elvárásokat). A cégek pedig természetesen azt várják a HR vezetőtől, a személyügyekért felelős munkatárstól, hogy az erőforrások mindig a megfelelő időben és a megfelelő helyen álljanak rendelkezésre és ez alól nem lehet kifogás a „munkaerőhiány van” – típusú kijelentés.

Mit tehet egy jó HR szakember ebben a helyzetben?

Természetesen igyekszik felmérni a munkaerő-piaci lehetőségeket és használja a munkajog által biztosított törvényes lehetőségeket (például rendkívüli munka, munkaidő-keret, motivációs, premizáló eszközök bevetése), új toborzási felületeket vesz igénybe, stb.

Kevés HR szakember van azonban tisztában azzal, hogy vannak az állam által biztosított támogatások (korábbi, két részes bejegyzésünkben – itt és itt – vizsgáltuk meg a munkaerőpiaci támogatások rendszerét) és van adómentesen biztosított, a munkaerőpiac mobilitását segítő támogatás. Ezen eszközök segítik a munkáltatókat abban, hogy földrajzilag eltérő helyen élő munkaerőt vonzzanak magukhoz.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2017. január 1-jétől hatályos rendelkezései tartalmazzák a munkáltató által nyújtott mobilitási célú lakhatási támogatás adómentességével kapcsolatos szabályokat.

A munkáltató által nyújtott lakhatási támogatás abban az esetben tekinthető mobilitási célú lakhatási támogatásnak, ha a munkáltató azt olyan munkavállalónak nyújtja

• akivel határozatlan időtartamra szóló és legalább heti 36 óra munkaidejű munkaviszonyt létesít, amely esetben az állandó lakóhelye és a munkavégzés helye legalább 60 km-re van egymástól, vagy a munkavégzés helye és az állandó lakóhelye közötti, naponta, tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje a 3 órát meghaladja,
• aki nem rendelkezett a munkaviszony létrejöttét megelőző 12 hónapban, és nem rendelkezik a támogatás nyújtásának időpontjában lakás tulajdonjogával, haszonélvezeti jogával a munkavégzés helyén, valamint olyan településen, amelynek a munkavégzés helyétől való távolsága nem éri el a 60 km-t, vagy amelytől a munkavégzési helyéig, tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás ideje nem éri el a 3 órát.

A fenti feltételek teljesüléséről vagy azok megszűnéséről munkavállaló köteles nyilatkozatot tenni a munkáltató felé. Valótlan tartalmú nyilatkozat esetén (vagy a nyilatkozat módosításának elmulasztása esetén) az adókötelezettséget a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, de ilyen esetben az egyébként a munkáltatót terhelő közterhek és azok teljesítése elmulasztásának jogkövetkezményei nem a munkáltatót, hanem a munkavállalót terhelik. Erre a tényre célszerű felhívni a munkavállalók figyelmét.

A mobilitási célú lakhatási támogatás havi értékeként a munkavállaló által bérelt lakás bizonylattal igazolt havi bérleti díjából a munkáltató által térített rész; vagy a munkáltató által bérelt lakás bizonylattal igazolt havi bérleti díjából a munkavállaló által meg nem térített rész; illetve a munkáltató tulajdonában álló lakásban biztosított lakhatás szokásos piaci értékéből a munkavállaló által meg nem térített rész vehető figyelembe.

Az Szja. törvény értelmében adómentes bevételnek minősül az ugyanazon munkáltató által nyújtott mobilitási célú lakhatási támogatás havi értékéből

• a foglakoztatás első 24 hónapjában a minimálbér 40 százalékát,
• a foglakoztatás második 24 hónapjában a minimálbér 25 százalékát,
• a foglakoztatás 24 hónapos időszakot követő 12 hónapban a minimálbér 15 százalékát

meg nem haladó összeg.