A január-februári időszak az influenza-járványok, meghűlések időszaka, ilyenkor gyakran jelentenek beteget a munkavállalók. Az alábbi cikkben a betegség miatti keresőképtelenség munkajogi vonatkozásait vizsgáljuk.

A munkavállaló betegségét, illetve az amiatt fellépő keresőképtelenségét az orvos (jellemzően a háziorvos) bírálja el a mindenkor érvényes szakmai irányelvek szerint. Az orvos állítja ki az „Orvosi Igazolás a keresőképtelen (terhességi) állományba vételről” elnevezésű nyomtatványt, amely kódok szerint tartalmazza a keresőképtelenség jogcímét. Például egy sima influenza kódja a 8-as, míg például közúti baleset miatti keresőképtelenség esetén 3-as; üzemi baleset esetén 1-es kódot ír be az orvos.

A munkavállaló természetesen köteles jelezni a munkáltatója felé, ha betegség miatt keresőképtelenné válik. Ilyen esetben munkavégzési kötelezettség nincsen (a távollétet az orvosi nyomtatvánnyal igazolni kell).

A betegség első 15 napja – munkajogilag – az úgynevezett „betegszabadság” időszaka: a Munka törvénykönyve értelmében a munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként 15 munkanap betegszabadságot ad ki. Évközben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult. A betegszabadság kiadása hasonlít a normál szabadság kiadásához; a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

A betegszabadság során a munkavállaló részére a távolléti díj 70 százaléka jár. Emiatt sok munkavállaló kérelmez a betegség idejére szabadságot, mert úgy magasabb díjazásban részesül (a távolléti díj teljes összege jár) – ez azonban rendkívül káros gyakorlat, hiszen a két távollét rendeltetése egészen más.

Ha a munkavállaló azért keresőképtelen, mert üzemi baleset érte, foglalkozási betegsége van vagy veszélyeztetett várandós, akkor nem betegszabadság jár, hanem – a társadalombiztosítási szabályok szerint – táppénz.

Ha a munkáltatóban kétség merül fel afelől, hogy a munkavállaló valóban beteg, akkor lehetősége van a keresőképtelenség felülbírálatát kérni. Erről ITT olvashat bővebben. 

Ha a betegszabadság véget ér és a munkavállaló továbbra is beteg, úgy a társadalombiztosítási szabályok alapján jogosult lehet táppénzre.

A táppénz abban az esetben jár, ha a munkavállaló biztosított, vagyis olyan jogviszonyban végez munkát, amely társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztet. További feltétel, hogy a munkabérből egészségbiztosítási járulék kerüljön levonásra. A harmadik feltétel pedig az, hogy a betegség miatti keresőképtelenség fennálljon.

Ugyanakkor nem jár táppénz annak, aki például fizetés nélküli szabadságát tölti, hiszen ilyenkor szünetel a társadalombiztosítási jogviszony. Szintén nem jogosult táppénzre az, aki megkapja a teljes munkabérét a betegség időtartama alatt.

A táppénz összegének kiszámítása meglehetősen bonyolult, de a táppénz összege az úgynevezett táppénzalap 60 százaléka (kórházi ellátás esetén 50%-a). Ez az összeg a keresőképtelenség időtartamára, de legfeljebb 1 évig tartó időtartamra jár. Ha ez az időszak eltelik és a munkavállaló továbbra is beteg (keresőképtelen), úgy számára további ellátás nem jár, ezért a legtöbb esetben az érintett a megváltozott munkaképességűek ellátásait igényelheti meg, az arra vonatkozó szabályok szerint.

Ha a keresőképtelenség megszűnik, természetesen a munkavállaló köteles újra munkába állni. Arról az esetről, ha ezt elmulasztja, ITT írtunk bővebben.