A méltányos mérlegelés elve a munkajogban

A Munka Törvénykönyve alapelvként rögzíti azt, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat.

A méltányos mérlegelés elve tehát nem más, mint a munkáltatót terhelő követelmény, miszerint a munkaviszony teljesítése során köteles figyelembe venni a munkavállaló méltányolható érdekeit. Ilyen lehet például a családi élet, egyéb magánéleti körülmények. Például egy ügyben a Kúria megállapította, hogy rendeltetésellenes intézkedés volt a munkáltató részéről az, hogy a munkavállalót külföldi kiküldetésbe küldte, noha tudta, hogy a munkavállaló idős édesanyját gondozza, ezért számára a kiküldetés aránytalan nehézséget jelentene.

A méltányos mérlegelés elvét főként akkor köteles a munkáltató szem előtt tartani, ha egyoldalúan határoz meg valamely kötelezettséget: például, rendkívüli munkát (túlóra) rendel el vagy átmenetileg más munkakörbe helyezi a munkavállalót. Természetesen csak az aránytalan sérelem okozása jelentheti a méltányos mérlegelés elvének megsértését. Ha a dolgozó túlóra miatt később ér haza, ez bár lehet sérelmes, de nem feltétlenül aránytalan. Ha azonban a túlóra miatt a munkavállaló nem tud elmenni gyermekéért az óvodába és mást sem tud erre megkérni, ez már számára jelenthet aránytalan sérelmet.

Lényeges hangsúlyozni azt, hogy a méltányos mérlegelés követelménye csak a munkaviszonyból eredő munkavállalói kötelezettségek teljesítésének meghatározásakor érvényesül. Ennek megfelelően nem irányadó a munkaviszony megszüntetésekor, a munkáltató felmondásakor. Ezt a Kúria joggyakorlat-elemzése (2014.) is megerősítette.

_MG_1342