Mit is jelent az, ha Magyarországon egy munkáltató egy idegen nyelv magas szintű ismeretét és mindennapos használatát köti ki a munka feltételeként, azaz idegen belső munkanyelvet alkalmaz? Ez a gyakorlat főként a multinacionális vállalatokra jellemző. Köteles a munkáltató a fontosabb jognyilatkozatokat magyar nyelven is közölni? A munkavállaló kérésére kell-e biztosítania magyar fordítást ezekről?

Egyértelmű, általános válasz a kérdésre nem adható, mivel a magyar munkajog ezt a kérdést nem rendezi, így minden esetet egyenként kell megvizsgálni és egyedileg elbírálni. Nincs olyan jogszabály, ami a magyart, mint munkanyelvet kötelezővé tenné a munkaviszonyban. Ezek alapján ha egy cégnél alapvető elvárás a nyelvtudás és mindenki napi rendszerességgel és magas szinten használja azt, nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a jognyilatkozatokat ezen a nyelven közölje.

Ennek szab határt valamelyest a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás elve.  Az adott eset összes körülményét figyelembe véve nem feltétlenül várható el a munkavállalótól, hogy megértse az idegen nyelvű nyilatkozatokat, ha azt nem használják munkanyelvként. Példaként hozható erre egy olyan munkahely, ahol a munkavállalók magyarok, a munkanyelv is magyar, ám a cég ügyvezetője külföldi, aki a magyar nyelvet nem beszéli. Ha bizonytalan a munkáltató abban, hogy a munkavállaló megfelelő szinten ismeri-e az idegen nyelvet, célszerű jognyilatkozatát mindkét nyelven közölni. Mindez persze felvetheti azt a problémát is, hogy pontatlan fordítás esetén melyik szöveget kell irányadónak tekinteni. A későbbi vita elkerülése érdekében ezt ajánlott előre rögzíteni. További biztonságot adhat a nyilatkozatok megértéséhez, ha a közléskor (például egy munkáltatói felmondás átadásakor) tolmács is rendelkezésre áll, így az esetleges félreértések elkerülhetők.

A Munka Törvénykönyve egy kevésbé ismert, 2014. március 15-től hatályos szakasza [22. § (7) bek. ] további feltételt szab az írásbeli jognyilatkozat érvényességének, amely érintheti a magyarul nem beszélő külföldi vezetők mindennapjait: annak, aki a közölt okirat nyelvét nem érti, a jognyilatkozatot fel kell olvasni és meg kell magyarázni, valamint ennek megtörténtét az okiratban rögzíteni kell. Ennek megfelelően, például ha egy svéd ügyvezető (aki nem beszél magyarul) egy magyar nyelven szerkesztett felmondást ír alá, az okirat érvényességi kelléke a fenti záradék feltüntetése, azaz, hogy az iratot az ügyvezetőnek az általa értett nyelven felolvasták, annak tartalmát elmagyarázták. E rendelkezést – bár a gyakorlatban többször előfordul – viszonylag ritkán alkalmazzák.

Ha a munkavállaló valamilyen okból nem érti meg az idegen nyelven közölt intézkedést (pl. speciális szakkifejezések fordulnak elő a szövegben), az együttműködési kötelezettségből adódóan elvárható a munkáltatótól, hogy azt lefordítsa. Megítélésünk szerint azonban ezzel a lehetőséggel a munkavállalók nem élhetnek vissza. Egy ilyen fordítás precedenst teremthet egy cégen belül, és ha a többi munkavállaló is indokolatlanul ilyen igénnyel lép fel, az adott esetben jelentős többletterhet jelenthet a munkáltatónak. Ugyanígy a munkáltató sem élhet vissza az idegen nyelvű közléssel, ha tudja, hogy a munkavállaló nem érti azt.

2009-ben a Legfelsőbb Bíróság (jelenlegi elnevezése: Kúria) határozott arról, hogy a munkáltatónál alkalmazott angol nyelv, mint belső munkanyelv magas szintű, bizonyított ismerete folytán a magyar nyelvű közlés hiányára hivatkozás nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének a munkavállaló részéről. Tehát ha egy munkavállaló napi rendszerességgel használ egy idegen nyelvet munkahelyén, valamint ezt a nyelvet bizonyítottan jól ismeri, később nem hivatkozhat a magyar nyelvű közlése hiánya miatt arra, hogy nem értette azt.

Ha a fenti témához kapcsolódó vagy egyéb munkajogi kérdése adódik, a Rátkai Ügyvédi Iroda készséggel áll rendelkezésére.