A Kúria a 6/2016. számú munkaügyi elvi határozatában kimondta, hogy a rehabilitációs járadékra való igény személyes jog, a jogerősen meg nem ítélt járadék az igénylő halála után személyes jog hiányában más által nem igényelhető.
A jogeset szerint néhai Sz. F. 2010. november 15. napján rehabilitációs járadék megállapítása iránt előterjesztett kérelmét az elsőfokú hatóság a 2010. november 26. napján kelt határozatával elutasította azzal, hogy az igénylő egészségkárosodása nem éri el az 50%-os mértéket, az csupán 40%-os. A másodfokú hatóságként eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a 2011. március 24. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta, megállapítva, hogy az igénylő egészségkárosodásának mértéke nem éri el a rehabilitációs járadékról törvényben meghatározott 50%-os egészségkárosodási mértéket, az csupán 43% a másodfokon eljáró szakértői bizottság szakhatósági állásfoglalása szerint. Ezen döntés ellen fordult az érintett a bírósághoz: állította, hogy az eljáró hatóságok az egészségkárosodás mértékét tévesen, alacsonyabb mértékben határozták meg, mivel azt már a 2008. szeptember 9. napján kelt ORSZI elsőfokú szakértői bizottsága is 57% mértékűnek értékelte, amelyhez képest állapota nem javult, sőt inkább rosszabbodott.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítéleti érvelés szerint, Dr. S. F. igazságügyi szakértő a felperesi jogelődnél fennálló össz-szervezeti egészségkárosodást 2008. január 1. napjától, tehát már az NRSZH első- és másodfokú bizottságai véleményezési időpontját megelőző időponttól is 55%-os mértékűnek véleményezte. A per során a kérelmező elhunyt és helyette örököse lépett a perbe.
A jogerős ítélet ellen a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal fordult a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel, arra hivatkozással, hogy az eljárás megszüntetésének van helye, mivel a rehabilitációs járadék személyhez kötött ellátás, így a jogviszony természete a jogutódlást – azaz az örökösök általi igényérvényesítést – kizárja. A felülvizsgálati érvelés szerint az új eljárásban – amelyre a bíróság a hatóságot kötelezte – rehabilitációs vizsgálatokra kellene, hogy sor kerüljön, amely Sz. F. halála miatt ellehetetlenült.
A Kúria szerint peradat, hogy néhai Sz. F. a peres eljárás tartama alatt, 2013. február 3. napján elhunyt, márpedig a perbeli időszakban hatályos jogszabályok értelmében rehabilitációs járadékra tehát csak élő személy jogosult, az ellátás csak akkor esedékes, ha azt jogerősen megállapították.
Néhai Sz. F. rehabilitációs járadékra jogosultságát halála időpontjáig a hatóság nem állapította meg, a járadékra való esetleges jogosultsága a halála miatt megszűnt. A rehabilitációs járadékra való igény személyes jog, a meg nem ítélt járadék az igénylő halála után, a személyes jog hiányában más által nem igényelhető; az örökös csak a már megítélt támogatást veheti fel. Élő személynek (feltételekkel) járó, meg nem ítélt támogatásnak az igénylő halálát követően más személy általi igénylésére nincsen lehetőség. (Kúria Mfv.III.10.321/2015.)
