A m
unkaviszonyban előfordulhat olyan helyzet, amikor valamilyen okból a munkáltató nem tud munkát biztosítani, azaz foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, például, mert egy beszállító késedelmesen szállítja az alapanyagokat. Jár-e ilyen esetben bér a munkavállalónak?
A választ a Munka Törvénykönyve tartalmazza: a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (ez az úgynevezett állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. A munkavállalót az alapbérén felül bérpótlék is megilleti, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult (például éjszakára van beosztva).
Fontos, hogy az állasidőre akkor jár díjazás, ha a munkavállalónak mar beosztott munkaideje volt a kérdéses időszakra. Ennek megfelelően, ha például az áramszolgáltató előre jelzi, hogy egy bizonyos napon nem lesz szolgáltatás, a munkáltató még megfelelő időben gondoskodhat a munkaidő-beosztás megváltoztatásáról, például munkaidő-keretben munkanap helyett pihenőnapot oszt be a szolgáltatás-kimaradással érintett napra.
Lényeges azt is hangsúlyozni, hogy ha az állasidő elháríthatatlan külső ok miatt következik be (pl. természeti katasztrófa), akkor az állasidőre nem jár bér. Nem minősül ugyanakkor elháríthatatlannak a munkáltató üzletfeleinek késedelme: a gyakorlat szerint ez a szokásos üzleti kockázat körébe esik.
A Kúria is foglalkozott az állasidőre járó bérezéssel egy 2016-ban megjelent határozatában (Kúria Mfv.II.10.639/2015.). A munkavállaló gépjárművezető munkakörben állt a munkáltató alkalmazásában, munkaszerződésében alapbérét a mindenkori minimálbérnek megfelelő összegben határozták meg. Ezen felül a gépjárművezetőket ügyvezetői utasításban meghatározott számítási módszerével megállapított üzemanyag megtakarítás, illetve külföldi munkavégzés esetén napidíj is megillette. A munkáltató közel kilenc hónapon keresztül nem tett eleget foglalkoztatási kötelezettségének, és erre az időtartamra állásidőre járó, a minimálbér összegének megfelelő bért fizetett a munkavállalónak.
A munkavállaló azért fordult bírósághoz, mert álláspontja szerint részére járt volna az üzemanyag megtakarítás, illetve külföldi munkavégzés esetén napidíj, azonban sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem ítélték meg részére a bíróságok.
A Kúria az ügyben arra a megállapításra jutott, hogy a felek a munkaviszony létesítésekor nem vitásan a minimálbérnek megfelelő összegű alapbérben állapodtak meg. A munkáltató ezen felül átalánypótlékot, továbbá a munkavégzés ideje alatt napidíjat, illetve üzemanyag megtakarítás ellentételezéseként járó díjat fizetett. Ugyanakkor mivel az állásidőre a munkáltatónak alapbér-fizetési kötelezettsége áll fenn, ezért a munkavállaló nem követelheti az egyéb járandóságokat.
(Az idézett jogeset a Kúria honlapján jelent meg.)
