[sg_popup id=”7″ event=”onload”][/sg_popup]Itt a nyár, így elérkezett a nyári szabadságolások időszaka. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy melyek a munkajogi szabályok a szabadság kiadása tekintetében.

1.

Mindenekelőtt a legfontosabb tudnivaló, hogy a szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége. Tehát nem „kivenni” kell a szabadságot, hanem a munkáltató köteles azt kiadni (a munkavállaló előzetes meghallgatását követően).

2.

Bár a szabadság kiadása elsősorban munkáltatói kötelezettség, évente hét munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

3.

A szabadságot a munkáltató úgy köteles kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe. Tehát, ha a munkavállaló két hétre megy szabadságra, a köztes hétvégéket is beleszámítva 14 napig nem végez munkát. Ezen szabálytól kollektív szerződésben a munkavállalók javára el lehet térni.

4.

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell.

A szabadságot esedékességének évében kell kiadni, tehát például a 2016. évre járó szabadságot 2016-ban kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot.

Vannak azonban esetek, amikor a szabadság tárgyévi kiadása nem lehetséges, például azért nem, mert a munkavállaló tartósan távol van. Ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehet a tárgyévben kiadni, az ok megszűnésétől (pl. a munkavállaló visszatérésekor) számított 60 napon belül kell megkezdeni a szabadság kiadását.

Szintén nem kell a tárgyévben kiadni a szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött. Ilyen esetben a munkáltató a következő év március 31-ig adhatja ki az előző évi szabadságot.

Arra is van lehetőség, hogy a munkáltató és a munkavállaló adott naptári évre kötött megállapodást kössenek arról, hogy az életkor alapján járó pótszabadságot a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki. Célszerű e megállapodást írásba foglalni a későbbi bizonyíthatóság kedvéért. Ezen szabálytól kollektív szerződésben a munkavállalók javára el lehet térni.

Kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, vagy a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a munkáltató.

7.

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Ilyen esetben a szabadságot munkanapban kell nyilvántartani.

Egy másik alternatíva az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetére, hogy a szabadság úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Ez esetben a szabadságot a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

Amennyiben nincsen munkaidő-beosztás – mert például kötetlen munkarendben dolgozik a munkavállaló -, a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a vagy munkanapban vagy munkaórában kell nyilvántartani.

8.

A szabadságot nyilván kell tartani, akkor is, ha a munkavállaló kötetlen munkarendben dolgozik.

9.

Amennyiben a munkavállaló készpénzben kapja a munkabért, a szabadság megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni részére a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett szabadság idejére járó munkabért.

10.

A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani. Egyebekben tilos a szabadság pénzbeli megváltása  és ettől sem egyedi megállapodással, sem pedig kollektív szerződésben nem lehet eltérni.