A versenytilalmi megállapodás célja, hogy a munkavállaló ne veszélyeztethesse vagy sérthesse meg volt munkáltatója jogos gazdasági érdekeit, így egy ilyen megállapodással tiltják meg a munkavállalónak, hogy konkurens vállalkozásnál helyezkedjen el meghatározott ideig. Ezen tilalom körét bővítheti vagy szűkítheti olyan feltételek meghatározása, mint például földrajzi hatály kijelölése, az elkerülendő vállalkozások vagy azok tevékenységi körének pontos megjelölése, valamint azon eset, amikor nem tiltják meg a munkavállalást a konkurenciánál, ha a kikötött munkaköröktől eltérő pozícióba veszik fel, amellyel nem veszélyezte
ti előző munkáltatója érdekeit.
Egy 2014-ben hozott kúriai döntés (Mfv.II.10.125/2014/4.) bemutatja, hogy egy furfangos munkavállaló miként próbálta megkerülni a rá vonatkozó versenytilalmi megállapodást.
Az alperes munkavállaló kiskereskedelmi értékesítőként dolgozott a felperes munkáltató alkalmazásában. Még a régi (1992. évi) Munka Törvénykönyve szerint kötöttek versenytilalmi megállapodást, s ennek ellentételezéseként több, mint hatszázezer forintot kapott a munkavállaló a munkaviszony tartama alatt.
A munkaviszony megszűntével a munkavállaló egy munkaerő-kölcsönző céggel kötött határozatlan idejű munkaszerződést. Ebben rögzítették, hogy pontosan melyik céghez fogják kikölcsönözni a munkavállalót, és hogy valamennyi munkáltatói jogkört is a kölcsönvevő fogja a gyakorolni. Ez a cég, mint kiderült, a felperessel konkurenciaharcban állt, így az utóbbi megpróbálta visszakérni a munkavállalótól a neki kifizetett versenytilalmi megállapodás összegét. Ennek sikertelensége miatt indított munkaügyi pert arra hivatkozva, hogy a munkavállaló megszegte a versenytilalmi megállapodást, mivel ténylegesen a konkurens cégnél végzett munkát, a munkáltatói jogkört sem a kölcsönbeadó gyakorolta, akivel a munkaszerződést kötötte, így egyértelműen megállapítható a konkurens cég és a munkavállaló közötti munkaviszony.
Az alperes munkavállaló azzal védekezett, hogy a kölcsönbeadó céggel létesített ténylegesen munkaviszonyt és a konkurens cégnél értékesítési tevékenységet nem végzett, így nem sértette előző munkaadója gazdasági érdekeit.
A bíróság megállapította, hogy az alperes annak ismeretében létesítette a munkaerő-kölcsönzéssel történő munkavégzést, hogy az őt ténylegesen foglalkoztató cég konkurenciaharcban állt a felperessel, illetve tudatában volt annak, hogy versenytilalmi megállapodása az azonos tevékenységi körű munkáltatónál történő elhelyezkedést egyértelműen tiltotta. A munkavállaló valóban formálisan nem a konkurenciával, hanem a kölcsönbeadó céggel létesített munkaviszonyt, ám már a munkaszerződésben rögzítették, hogy ezen konkurens cégnél fog határozatlan ideig munkát vállalni, valamint a fő szabálytól eltérően minden munkáltatói jogkört a kölcsönző munkáltató fog gyakorolni.
A munkaviszony tényleges tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta jogát, valójában a konkurens cég számára végzett munkát, megsértette a versenytilalmi megállapodást, és így köteles annak összegét visszafizetni a felperesnek.
