Hogyan számoljuk a nyugdíjat, ha a munkabér nem szerepel az állami nyilvántartásokban?

A nyugdíj jellemzően egy hosszabb időszak – 20, 30 vagy akár 40 év – munkavégzés után járó összeg. Ilyen hosszú idő alatt azonban számos változás következhet be: megszűnik a munkahely, módosulnak a jogszabályok, vagy éppen a nyugdíjjogosultságra váró személy elveszti az iratait vagy azok megsemmisülnek.

nyugdijjogosultsag_2017

Alapvetően az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó, jogszabályban meghatározott százaléka. A havi átlagkereset meghatározása során a kereseti (jövedelmi) adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni.

Kérdés azonban, hogy mi történik abban az esetben, ha a nyugdíjjogosultságra váró személy adott keresménye nem szerepel az állami nyilvántartásokban?

Ilyen esetben a következők az irányadóak: a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal – így különösen foglalkoztatói igazolással, a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással – lehet igazolni.

Ezt az álláspontot a Kúria is megerősítette egy friss döntésében (Mfv.III.10.752/2016/4.): a döntés értelmében a nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre, jövedelemre vonatkozó adatok a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset meghatározása egykorú okirattal is igazolhatók. Ezért tehát célszerű minden, a munkavégzés, munkaviszony alapján kapott iratot, igazolást, fizetési cetlit megőrizni.

 

Hozzászólás