A munkabaleset fogalma hallatán az embereknek legtöbbször hatalmas gyárakban, építkezéseken előforduló nehéz tárgyak mozgatása, veszélyes anyagok okozta balesetek jutnak eszükbe. Munkahelyi balesetek azonban nem kizárólag fizikai munkához köthető helyeken történhetnek meg.

A munkabaleset és üzemi baleset igen hasonló jelentéssel bírnak, használatuk a gyakorlatban sokszor keveredik. A két fogalom jelentése jelentős részben fedi egymást, ám mutatkoznak kisebb eltérések néhány tényállási elem tekintetében. Ráadásul felvetődik a munkáltató felelőssége is a munkajogi szabályok alapján.

A munkabaleset fogalmát a munkavédelmi törvény határozza meg. Eszerint a munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától és a munkavállaló közrehatásától függetlenül. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha az a munkavállalót a munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, üzemorvosi szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. A munkába járás, illetve lakóhelyre történő hazamenetel során történt baleset csak abban az esetben tekinthető munkabalesetnek, ha az a munkáltató saját vagy bérelt, tehát céges járművel történt.

Az üzemi baleset nagyon hasonló, ám leginkább a társadalombiztosítás területén használatos fogalom, amely egyértelműen meghatározott elemekből tevődik össze, megállapítása alapján követelhető baleseti ellátás. Így társadalombiztosítási szempontból többek között az a baleset tekinthető üzemi balesetnek, amely a biztosítottat (sérültet) a foglalkozása körében végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben éri, munkába menet vagy onnan hazamenet közben elszenvedett baleset (munkavégzéssel összefüggő úti baleset), továbbá egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során (keresőképtelenség, egészségkárosodás mértékének, vagy a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenéssel összefüggésben) történt baleset. Üzemi baleset előzetesen és általánosan nem állapítható meg, az adott eset összes körülményét szükséges ehhez megvizsgálni.

(A baleseti ellátások társadalombiztosítási vonatkozásairól itt  írtunk részletesebben.)

A munkavállalót ért, fentieknek megfelelő balesetek egy részéért a munkáltatót terheli a felelősség, amit a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott. Ez a felelősség objektív, tehát a munkáltatónak nem kell feltétlenül vétkesnek lennie a kár bekövetkeztében, e nélkül is felelősségre vonható a kárért. Másik, legfontosabb jellegzetessége a munkáltató kártérítési felelősségének, és így a munkabalesetek nagy részének is, hogy a károsultat nem terheli a munkáltatói vétkesség bizonyítása. Egy esetleges munkaügyi perben tehát a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a kár az ellenőrzési körén kívül eső körülmény miatt következett be, amellyel nem kellett számolnia, továbbá a káresemény elkerülése sem volt elvárható, illetve, hogy a baleset oka kizárólag a munkavállaló magatartásában keresendő.

Látható tehát, hogy bizonyos kimentési okok biztosítják a munkáltató számára is a mentesülés lehetőségét, a fentieket egy friss kúriai döntés is megerősítette. A jogesetben egy kéményseprő szenvedett maradandó sérüléseket egy kéményellenőrzés alkalmával, amikor a padlásra majdnem felérve a lakó által biztosított, valószínűleg rossz állapotú létra kicsúszott alóla, és kb. 3 méter magasságból a talajra zuhant.

A munkavállaló a balesettel összefüggésben vagyoni és nemvagyoni kártérítést követelt. Jelen esetben nem volt vitatott, hogy őt a munkaviszonyával összefüggésben, munkavégzés közben érte a baleset. Az első- és másodfokú bíróság azzal az indokkal utasította el a munkavállaló keresetét, hogy a baleset a munkáltató ellenőrzésik körén kívül következett be és azzal a munkáltatónak nem kellett számolnia. A munkavállaló nem tudta megfelelően bizonyítani azt, hogy a számára adott balesetvédelmi oktatás szerint járt-e el, és így felkérte-e a háztulajdonost a létra kitámasztására vagy sem, valamint, hogy meg kellett-e volna tagadnia a munkavégzést a létra állapotának felmérése után. Ezt a körülményt a bíróságok – helytelenül – a munkavállaló terhére értékelték, mintha neki kellett volna bizonyítani, hogy a balesetet nem a saját magatartása idézte elő. A Kúria szerint azonban a munkáltató károkozó magatartása a kár közvetlen kiváltó oka lehet, mint jelen esetben a munkavédelmi törvény megsértése, azaz, hogy a munkáltató nem biztosította a munkavégzéshez megfelelő munkaeszközöket a munkavállalónak. A munkáltatói kárfelelősség körében továbbra sem a munkavállalónak kell a kár és a munkavégzés ok-okozati összefüggéseit bizonyítania, hanem a munkáltatónak kell bizonyítékaival ez alól kimentenie magát, így a Kúria az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

(Kúria, EH 2016.04.M9)