A munkajogi szabályozás 2012 óta engedi az egy munkavállaló több munkáltatóval fennálló munkaviszonyának létesítését.

Rögtön szögezzük is le: itt nem arról van szó, hogy egy munkavállaló több munkaviszonyban áll egymástól független cégeknél: például hajnalban gyárban takarít, délután pedig kasszás egy élelmiszerboltban.

A több munkáltatóval fennálló munkaviszony lényege, hogy egyetlen munkaviszony áll fenn, amelynek munkáltatói oldala „többszereplős”. Azaz a munkaszerződésben a munkavállaló egy adott munkakörbe tartozó feladatok ellátása érdekében több munkáltatóval állapodik meg. A multinacionális cégek, vállalatcsoportok számára például sok előnnyel járhat egy ilyen munkaviszony létrehozása, bizonyos feladatok közös ellátása egy adott munkavállaló által. Tipikus példa erre a közös szakértő vagy specialista alkalmazása. Milyen szabályok vonatkoznak a több munkáltatós jogviszonyra, mire figyeljen a munkáltató és a munkavállaló?

A munkaszerződést természetesen e jogviszonynál is írásban kell megkötni, értelemszerűen fel kell tüntetni mind a munkáltatók, mind a munkavállaló adatait, valamint a munkakört és az alapbér. A munkavállalók szempontjából a legfontosabb kérdés talán az, hogy melyik munkáltató fizeti ki a munkabérüket. Ezt a kérdést a Munka Törvénykönyve úgy rendezi, hogy mindenképpen már a munkaszerződésben ki kell jelölni a munkáltatók közül azt, aki a munkabér-fizetést teljesíti, illetve felelősségük egyetemleges a munkavállalójuk munkajogi igényeivel kapcsolatban. Ez nem valamiféle rangsort jelent a munkáltatók között, csupán a munkavállaló számára jelent biztosítékot. A kijelölt munkáltató feladata lesz a bérfizetés mellett a munkavállaló bejelentése, illetve egyéb adminisztratív jellegű teendők elvégzése.

Az adó- és társadalombiztosítási kötelezettségek szempontjából fontos megemlíteni, hogy a már említett munkáltató-kijelölési kötelezettség itt is megjelenik. A munkaviszony létesítésével egyidejűleg a felek írásban kötelesek kijelölni azt a munkáltatót, amelyik az adófizetési kötelezettséget teljesíti, ennek hiányában bármelyik munkáltató kötelezhető az adó megfizetésére. Az adóhatóság tehát az adót behajthatja a másik munkáltatón is, ha a kijelölt munkáltató ezt nem fizeti meg, vagy a kijelölés elmaradt. A kijelölés elmaradása bírságolással is járhat.

Mint minden munkajogi kérdésben, itt is a legtöbb probléma a munkaviszony megszűnése, megszüntetése körül merül fel. Az erre vonatkozó szabályozásból egyértelműen kiderül, hogy a több munkáltató által létesített munkaviszony legfontosabb eleme a több munkáltató megléte. Ugyanis a munkaviszony megszűnik, amint a munkáltatók száma lecsökken egyre, valamint megszüntethető bármely munkáltató – vagy akár a munkavállaló által is külön-külön. Természetesen annak semmi akadálya nincs, hogy a megmaradó munkáltató és a munkavállaló hagyományos egy munkáltatós munkaviszonyt létesítsen, ekkor már az általános szabályok szerint.

Elmondható, hogy ha több munkáltató által létesített munkaviszony létrehozásán gondolkozunk, az egyik legfontosabb az, hogy legyen kijelölt munkáltató, aki az adminisztratív jellegű teendőket és a munkabér kifizetését teljesíti. Általános tájékoztatási kötelezettség ugyanúgy terheli a munkáltatót, mint bármely más jellegű munkaviszony esetén, illetve a munkajogi szabályozás „szűkszavúsága” miatt célszerű olyan szerződést írni, amely a jövőben felmerülő esetleges kockázatokat minimálisra csökkenti.