A nyugdíjban részesülőket több éve foglalkoztatja az, hogy a közszférában történő munkavégzés idején nyugdíjat nem kaphatnak.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény értelmében ugyanis az öregségi nyugdíj folyósítását – a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig – szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas a közszférában helyezkedik el, például közalkalmazotti jogviszonyt, kormányzati szolgálati jogviszonyt, állami szolgálati jogviszonyt létesít vagy bíróként, ügyészként tevékenykedik.
Ezen szabály ellen többen is panaszt emeltek, az egyik hasonló tárgyú, a magyar Kúria előtt zajló ügyről ITT írtunk. Egy magyar állampolgár pedig a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, ugyanis álláspontja szerint sérült a tulajdonjog való joga – amelyet például az Emberi Jogok Európai Egyezménye is biztosít a polgárok számára.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának Kamarája első fokon megállapította, hogy a tulajdonhoz való jog sérül azáltal, hogy az a személy, aki már nyugdíj-jogosultságot szerzett, ettől – ha átmeneti időre is – elesik, pusztán azért, mert a közszférában végez munkát. Ez diszkriminatív is, hiszen a versenyszférában az öregségi nyugdíj folyósítása nem akadálya a munkavégzésnek, a munkabér és a nyugdíj együttes folyósításának.
Az eljárás itt nem ért véget, ugyanis az állam fellebbezést nyújtott be és az ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarája elé került. A Nagykamara 2017. szeptember 5-én született döntésében más következtetésre jutott: álláspontja szerint nem sérül a tulajdonhoz való jog abban az esetben, ha a nyugdíj folyósítása felfüggesztésre kerül, mint ahogy a diszkrimináció sem állapítható meg.
Eközben a magyar Alkotmánybíróság előtt is indultak ügyek a fenti jogi probléma tekintetében, már 2013. óta. Az Alkotmánybíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának végleges döntéséig az eljárást felfüggesztette. Ugyanakkor – figyelembe véve a Nagykamara döntését – 2017. október 27. napján az Alkotmánybíróság is döntést hozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nyugdíjra való jogosultság az Alaptörvény által védett jog, annak korlátozása csak törvény alapján, közérdekből lehetséges. Jelen esetben a jogalkotó a „dupla ellátás tilalmát” közérdekből vezette be, ráadásul nem a nyugdíjjogosultság végleges elvesztéséről van szó, csupán annak átmeneti jellegű korlátozásáról. Az Alkotmánybíróság szerint a nyugellátás folyósításának célja a nyugdíjas személy megélhetésének biztosítása, márpedig a megélhetés a közszférában kapott illetménnyel (bérrel) megvalósul. Figyelembe vette az Alkotmánybíróság azt is, hogy az érintett személy szuverén döntési joga eldönteni, hogy melyik ellátást választja.
Az Alkotmánybíróság azt is kimondta döntésében, hogy nem állapítható meg a diszkrimináció, vagyis a hátrányos megkülönböztetés a fenti ügyben, ugyanis különbség van a közszférában dolgozó és a versenyszférában foglalkoztatott személyek között (a közszféra haszonszerzés nélkül, állami feladatokat lát el, a versenyszférában pedig cél a profitorientáltság) – márpedig, ha a megkülönböztetés különböző jogi helyzetben lévők között történik, akkor nem beszélhetünk diszkriminációról.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság elutasította azon indítványokat, miszerint a nyugellátás szüneteltetése jogellenes lenne.
