Egy korábbi cikkünkben már részletesen áttekintettük, hogy mit kell tudni a figyelmeztetés munkajogi természetéről: többek között írtunk arról, hogy a figyelmeztetés jellemzően enyhébb súlyú kötelezettségszegések szankciójaként szolgál és a figyelmeztetés nem ugyanaz, mint a Munka Törvénykönyvében megjelenő „hátrányos jogkövetkezmény”. Continue reading
A kollektív szerződés fogalma sokak számára ismert lehet. Ugyanakkor a kollektív munkajog ismeri az üzemi megállapodás intézményét is. Jelen bejegyzésünkben arra keressük a választ, hogy mi is tulajdonképpen az üzemi megállapodás; miben különbözik a kollektív szerződéstől, ki és milyen feltételekkel köthet ilyen megállapodást?
Az üzemi tanácsot a törvény a munkáltató és a munkavállaló közötti együttműködés egyik fontos elemeként, a munkavállalóknak a munkáltató döntéseiben történő részvétel lehetséges formájaként határozza meg. A Munka Törvénykönyve többek között az üzemi tanács feladatává teszi, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartását ellenőrizze; a munkáltatónak az üzemi tanács részére kötelessége félévente tájékoztatást adni, valamint az üzemi tanácsnak is tájékoztatási kötelezettsége van a munkavállalók felé. A Munka Törvénykönyve pontosan meghatározza azt is, hogy milyen munkavállalói létszám mellett hány fős üzemi tanácsot kell választani.
Az üzemi megállapodást a munkáltató kötheti meg az üzemi tanáccsal (szemben a kollektív szerződéssel, amelyet a munkáltató vagy a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet szakszervezettel vagy szakszervezeti szövetséggel köthet meg). Az üzemi megállapodás határozott időre, de legfeljebb az üzemi tanács megbízatásának idejére létesülhet. Az üzemi megállapodás felmondható, valamint megszűnik akkor is, ha az üzemi tanács, amelyik azt megkötötte, szintén megszűnt.
A Munka Törvénykönyve számos utaló jellegű szabállyal fogalmazza meg, hogy melyek azok az esetkörök, amelyeket az üzemi megállapodás szabályozhat; mi az, amit nem és melyek azok a rendelkezések, amitől egyértelműen nem térhetnek el a felek az üzemi megállapodásban: utóbbira példa az a munkajogi szabály-kör, amely épp az üzemi tanáccsal és annak működéssel foglalkozik (választási és választhatósági feltételek, költségviselési szabályok, üzemi tanács és tagja megbízatásának megszűnése, működés garanciális feltételei).
Fontos kiemelni azt is, hogy az üzemi megállapodás csak abban az esetben terjedhet ki a munkáltató és a munkavállaló munkaviszonyból származó jogaira és kötelezettségeire, ha a munkáltató nem áll kollektív szerződés hatálya alatt vagy nincs kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet. Amennyiben a munkáltató és a szakszervezet kollektív szerződést kötnek vagy a szakszervezet kollektív szerződéskötési jogosultságát a munkáltató felé bejelenti, ezen „normatív” szabályok hatálya megszűnik.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az üzemi megállapodás egy olyan kollektív munkajogi eszköz, amelyet elsősorban, de nem kizárólagosan az üzemi tanács és a munkáltató közti együttműködés előmozdítása érdekében kötnek a felek; ugyanakkor kollektív szerződés hiányában – a normatív szabályrendszer révén – lehetőség van a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek üzemi megállapodásban történő szabályozására is.
Figyelem! A cikk közzététele óta a módosítási javaslat visszavonásra került.
2017 nyarán ismét módosul a Munka Törvénykönyve (Mt.) – ezúttal a munkaidő-szervezés tekintetében. A törvényjavaslat indokolása szerint a munkaidő-szervezésre vonatkozó szabályozás módosítását egyfelől az utóbbi évek gazdasági fellendülésével megjelenő, a munkaerőpiac kínálati oldalán megfigyelhető elszívó-hatás indokolja, másfelől a pozitív gazdasági folyamatokra és a munkaerőpiaci igényekre tekintettel – egyes gazdasági területeken – az eddiginél rugalmasabb megoldásra van szükség. A törvénymódosítás a hosszabb távú gazdasági trendekre figyelemmel kívánja biztosítani a munkaidő-szervezés megfelelő kialakításának lehetőségét. Ez különösen a hosszú, akár 6-7 éves termékciklusokkal működő ágazatokban segítheti elő a kereslethez igazodó termelést.
A törvényjavaslat célja – a teljesítendő munkaidő és az üzemidő jobb összehangolása által – a munkavállalók védelme, a változó gazdasági környezetben munkahelyük megtartásának, folyamatos és egyenletes bérkereseti lehetőségüknek biztosítása, és ezzel párhuzamosan a munkáltatók számára a termelés kiszámíthatóvá és tervezhetővé tétele, valamint a megfelelő munkaerő folyamatosan biztosítása.
Nézzük, melyek lesznek a legfontosabb, várhatóan 2017. július 1-jén hatályba lépő változások. Continue reading
