Figyelem! A cikk közzététele óta a módosítási javaslat visszavonásra került.

2017 nyarán ismét módosul a Munka Törvénykönyve (Mt.) – ezúttal a munkaidő-szervezés tekintetében. A törvényjavaslat indokolása szerint a munkaidő-szervezésre vonatkozó szabályozás módosítását egyfelől az utóbbi évek gazdasági fellendülésével megjelenő, a munkaerőpiac kínálati oldalán megfigyelhető elszívó-hatás indokolja, másfelől a pozitív gazdasági folyamatokra és a munkaerőpiaci igényekre tekintettel – egyes gazdasági területeken – az eddiginél rugalmasabb megoldásra van szükség. A törvénymódosítás a hosszabb távú gazdasági trendekre figyelemmel kívánja biztosítani a munkaidő-szervezés megfelelő kialakításának lehetőségét. Ez különösen a hosszú, akár 6-7 éves termékciklusokkal működő ágazatokban segítheti elő a kereslethez igazodó termelést.

A törvényjavaslat célja – a teljesítendő munkaidő és az üzemidő jobb összehangolása által – a munkavállalók védelme, a változó gazdasági környezetben munkahelyük megtartásának, folyamatos és egyenletes bérkereseti lehetőségüknek biztosítása, és ezzel párhuzamosan a munkáltatók számára a termelés kiszámíthatóvá és tervezhetővé tétele, valamint a megfelelő munkaerő folyamatosan biztosítása.

Nézzük, melyek lesznek a legfontosabb, várhatóan 2017. július 1-jén hatályba lépő változások.

1. Változik a „munkanap” és a „hét” fogalma, ráadásul ezektől sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet majd el. A törvényjavaslat szerint „munkanap”: a naptári nap vagy megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható; „hét”: a naptári hét vagy megszakítás nélküli százhatvannyolc óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. Tehát a jogalkotó nem a munkáltató működését, hanem a munkarendet jelöli meg, mint a munkaidő megszervezésének alapvető jogintézményét.

2. A jövőben nem csak a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját kell írásban meghatározni és közzé tenni, hanem a munkaidő-keretben meghatározott teljesítendő munkaidő tartamáról is írásban tájékoztatni kell a munkavállalót.

3. További fontos változás lesz, hogy amennyiben azt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb 36 hónap lehet a munkaidő-keret és az elszámolási időszak tartama. Bár ezt elsősorban a módosítás hatályba lépését (várhatóan 2017. július 1.) után induló munkaidő-keretre (elszámolási időszakra) lehet majd alkalmazni, kollektív szerződés elrendelheti a folyamatban lévő munkaidő-keret/elszámolási időszak meghosszabbítását is.

4. A 36 hónapos munkaidő-kerettel kapcsolatban a törvényjavaslat a munkavállalók védelme érdekében csak kollektív szerződésben biztosít eltérést attól az általános szabálytól órabéres díjazás esetén, hogy a munkavállaló havonta egyenletes bérezésben részesüljön a legfeljebb harminchat hónapos munkaidőkeret, illetve elszámolási időszak alkalmazása esetén.

5. A törvényjavaslat pontosítja az általános munkarend fogalmát az egységes jogértelmezés érdekében és egyértelművé teszi az egyenlőtlen-munkaidőbeosztás esetköreit.

6. A munkaidő-beosztás közlése tekintetében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a beosztást a munkáltató legalább egy hétre, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább százhatvannyolc órával korábban írásban közli. Közlés hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

7. A már közölt munkaidő-beosztás megváltoztatása tekintetében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja (egyoldalúan). A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló kérésére vagy hozzájárulásával is módosíthatja. Ezen új szabályokat a módosító törvény hatályba lépését (várhatóan 2017. július 1.) követően közölt munkaidőbeosztás tekintetében kell alkalmazni.

8. Bár a napi és a heti munkaidő maximális mértéke érdemben nem változik, nagyon lényeges változás lesz, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát a) a munkaidő-keret időszakán / elszámolási időszakon, vagy, b) ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják – kollektív szerződés rendelkezése szerint – tizenkét hónapon belül átlagban kell figyelembe venni.

9. A törvényjavaslat pontosítja a heti pihenőnap és heti pihenőidő fogalmait és elrendeli, hogy a heti két pihenőnap heti pihenőidő) nem „megilleti” a munkavállalót, hanem ezeket a munkaidő-beosztásban kell szerepeltetni. Az is egyértelműsítésre kerül, hogy a megszakítás nélküli, a több műszakos és az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot kell beosztani.

10. A törvényjavaslat érinti a szabadságkiadás szabályait is: egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztás szerinti munkanapon mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Tehát egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásakor a munkavállaló a munkaidő-beosztás szerinti teljes munkanapra mentesül óraalapú elszámolás esetén is a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.