[sg_popup id=”7″ event=”onload”][/sg_popup]A munkajogi szabályozás értelmében a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb gyermek után pótszabadság jár.

Ennek mértéke egy gyermek után kettő munkanap; két gyermek után négy munkanap; kettőnél több gyermek esetén összesen évi hét munkanap pótszabadság jár. (A pótszabadság mértéke fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos.)

Bár a munkajogi rendelkezés elsőre egyértelműnek tűnik, mégis sok kérdést vet fel a gyakorlatban, ezért érdemes áttekinteni a szabályokat.

Először is: ki minősül „gyermek”-nek, azaz ki után vehető igénybe pótszabadság? Erre a választ maga a Munka Törvénykönyve adja meg: e szerint „gyermek” a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek.

Ez ismét magyarázatot igényel és ehhez a családtámogatási törvényt szükséges elővennünk. Utóbbi szerint „saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek” az a gyermek, aki életvitelszerűen együtt él az alábbi személyekkel: például a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő; a szülővel együtt élő házastárs; a nevelőszülő; a gyám; az, aki saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, stb. További lényeges követelmény, hogy a gyermek e személy gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki.

Ez további kérdést vet fel, nevezetesen, hogy ki minősül „szülőnek”? A munkajogi szabályok szerint „szülő” a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, továbbá az együttélő házastárs; az, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van; a gyám; továbbá a nevelőszülő és a helyettes szülő.

Tehát például elvált szülők esetében, amennyiben a gyermek az édesanyánál kerül elhelyezésre, aki újraházasodott és új házastársával együtt él, a gyermekkel életvitelszerűen egy háztartásban élnek, úgy mindkét személy – az édesanya és az együttélő új házastárs – jogosult a gyermek utáni pótszabadságra. Ugyanezen példában az édesapa, aki bár vér szerinti szülő, de életvitelszerűen nem saját háztartásban neveli a gyermeket, ezért részére a gyermek utáni pótszabadság nem jár.

Mint láthattuk, gyermek utáni pótszabadság emelt mértékben jár fogyatékos gyermek után. Ez is kérdést szokott felvetni, nevezetesen, ki minősül „fogyatékos gyermeknek”? A Munka Törvénykönyve szerint fogyatékos gyermek: az a gyermek, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra.

Itt ismét a családtámogatási rendelkezéseket hívhatjuk segítségül, ez határozza meg ugyanis, hogy „tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy” esetében emelt családi pótlék jár. „Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy” egyrészt az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul; illetve az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki a tizennyolcadik életévének a betöltése előtt munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, vagy akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság minősítése alapján a tizennyolcadik életévének a betöltése előtt sem haladja meg az 50%-os mértéket, és ez az állapot legalább egy éve tart, vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll.

A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.