Minden munkavállaló életében adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a saját vagy gyermeke betegségének időtartama alatt munkáját nem tudja ellátni, mert keresőképtelenné válik. Az emiatt kieső jövedelem egy részét bizonyos feltételek fennállása esetén pénzbeli ellátással, táppénzzel pótolja az egészségbiztosítás. A táppénzes állomány egyfajta átmeneti védelmi helyzetet jelent a munkavállalónak, mivel ez az időszak felmondási korlátozás alá esik. Ez azt jelenti, hogy a táppénzes állomány alatt közölt felmondás esetén csak a keresőképtelenséget követően kezdődik csak a felmondási időszak, így lehetősége van a munkavállalónak a felmondást “késleltetni”. Ezen munkavállalói visszaélést, illetve az indokolatlan távollétet hivatott kiküszöbölni a munkáltatónak az a lehetősége, hogy kezdeményezheti a munkavállaló keresőképtelenségének felülvizsgálatát a betegszabadság, illetve a táppénzes állomány alatt. De mi is a különbség a kettő között és mindenekelőtt, mikor lesz valaki keresőképtelen?

Keresőképtelenné válik többek közt az, aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni, de jogi értelemben az a szülő is keresőképtelen, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja.

A keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás vagy munkakör irányadó, amelyben a biztosított munkavállaló a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott. A keresőképtelenséget fő szabály szerint a vizsgálatra jelentkezés időpontjától kell megállapítani. → olvasásának folytatása