Talán kevésbé közismert, de 1963 óta hatályban van egy kétoldalú nemzetközi egyezmény, amely Magyarország és a (volt) Szovjetunió közötti társadalombiztosítási ellátások tárgyában született. A Szovjetunió megszűnése óta kérdéses, hogy az egyezmény alkalmazandó-e. Az utóbbi évek társadalombiztosítási hatósági gyakorlata az volt, hogy kizárólag Ukrajna és Oroszország kapcsán alkalmazható az egyezmény, azonban a Kúria nemrég ezzel ellentétes értelmű döntést hozott.

A perbeli ügyben a felperes a volt Szovjetunió területén, a mai Kazahsztánban dolgozott évtizedeken át, majd Magyarországon végzett munkát. Az illetékes kormányhivatal a nyugdíjjal kapcsolatos adategyeztetési eljárás során ugyanakkor a korábbi szovjet, majd kazah szolgálati éveket nem ismerte el, csupán a magyarországi munkavégzést tekintette szolgálati időnek. Ennek indoka a társadalombiztosítási határozat szerint az volt, hogy a Kazah Köztársaság diplomáciai úton jelezte az illetékes magyar minisztériumok felé, hogy nem tartja a magyar-szovjet egyezményt alkalmazhatónak, ezért a korábbi Szovjetunió területén szerzett szolgálati idő figyelembevételére, a felperes által megjelölt, a Kazah Köztársaságban teljesített munkaviszonyok elismerésére sincs lehetőség. A közigazgatási és munkaügyi bíróság is ezt az álláspontot képviselte és a felperes keresetét elutasította.

A felperes a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy ezen közigazgatási (társadalombiztosítási) jogvitában egy nemzetközi szerződést (az egyezményt) a magyar jogrendszerbe átültető 1963. évi 16. törvényerejű rendelet alkalmazhatóságáról kellett állást foglalni.

A Kúria megállapította, hogy a törvényerejű rendelet rendelkezései az 1963. július 1-jei hatályba lépésétől kezdve lényegében nem kerültek módosításra és a magyar jogban nem található olyan szabály, amelyből az érintett jogalanyok (így a felperes) az egyezmény Kazah Köztársaság általi egyoldalú felmondásáról vagy más módon történő megszüntetéséről, ekképpen az egyezmény által biztosított jogosultságok ezzel összefüggő változásairól értesülhettek volna.

Azaz, a jogalkalmazó szervek a belső jog részévé nem vált diplomáciai nyilatkozatokra – amelyek tartalmának megismerésére az érintett jogalanyoknak nincs lehetőségük – alkotmányosan nem alapíthatnak döntéseket. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az egyezmény alkalmazásának a felperes ügyében nem volt jogszabályi akadálya. Erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a közigazgatási cselekményekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a kormányhivatalt új eljárásra kötelezte.

Miért lényeges ez a döntés?

Azon személyek, akik a volt Szovjetunió területén, majd utódállamaiban dolgoztak éveken, évtizedeken át, jelenleg – Ukrajna és Oroszország kivételével – nem számolhatnak a nyugdíjjogosultság kapcsán a külföldi éveikkel, ugyanis a társadalombiztosítási közigazgatási eljárásban ezeket nem veszik figyelembe. A Kúria döntése ugyanakkor világossá teszi, hogy az egyezmény jelenleg is hatályban van, ezért nem megalapozott az, hogy ezen szolgálati idő nem kerül figyelembevételre.

Kúria, Kfv.X.37.759/2018/15. számú határozat