Talán kevésbé közismert, de 1963 óta hatályban van egy kétoldalú nemzetközi egyezmény, amely Magyarország és a (volt) Szovjetunió közötti társadalombiztosítási ellátások tárgyában született. A Szovjetunió megszűnése óta kérdéses, hogy az egyezmény alkalmazandó-e. Az utóbbi évek társadalombiztosítási hatósági gyakorlata az volt, hogy kizárólag Ukrajna és Oroszország kapcsán alkalmazható az egyezmény, azonban a Kúria nemrég ezzel ellentétes értelmű döntést hozott. Continue reading
Ha a munkáltatónál munkabaleset történik, ennek szinte egyenes jogkövetkezménye, hogy a társadalombiztosítási szerv (azaz az illetékes kormányhivatal) a balesettel összefüggően megtérítési igényt támaszt a munkáltatóval szemben, azaz visszamenőlegesen megfizetteti a céggel például a kórházi kezelés és az üzemi baleseti táppénz összegét. Vannak azonban olyan esetek, amikor a munkáltató mentesülhet ez alól. Continue reading
A munkavédelemről szóló törvény szigorú előírásokat tartalmaz a munkáltatók számára, hogy miként kell biztosítaniuk az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit. Amennyiben ezt elmulasztják és a törvény valamely rendelkezéseit megsértik, számolniuk kell azzal, hogy ha munkabaleset történik, a társadalombiztosítás által nyújtott ellátást a tb szerv a munkáltatótól visszaköveteli (úgynevezett regressz-igény).
Ilyen esetben a társadalombiztosítási szerv határozatot hoz (fizetési meghagyás) és a biztosított szolgáltatás ellenértékét megfizetteti a szabályszegő munkáltatóval. (Munkaerő-kölcsönzés esetén foglalkoztató alatt a kölcsönvevő munkáltatót kell érteni.)
Ezt az igényét a tb szerv az egészségügyi szerv ellátásának igénybevételétől számított öt éven belül bármikor érvényesítheti. Continue reading
A Kúria a 6/2016. számú munkaügyi elvi határozatában kimondta, hogy a rehabilitációs járadékra való igény személyes jog, a jogerősen meg nem ítélt járadék az igénylő halála után személyes jog hiányában más által nem igényelhető.
A jogeset szerint néhai Sz. F. 2010. november 15. napján rehabilitációs járadék megállapítása iránt előterjesztett kérelmét az elsőfokú hatóság a 2010. november 26. napján kelt határozatával elutasította azzal, hogy az igénylő egészségkárosodása nem éri el az 50%-os mértéket, az csupán 40%-os. A másodfokú hatóságként eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a 2011. március 24. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta, megállapítva, hogy az igénylő egészségkárosodásának mértéke nem éri el a rehabilitációs járadékról törvényben meghatározott 50%-os egészségkárosodási mértéket, az csupán 43% a másodfokon eljáró szakértői bizottság szakhatósági állásfoglalása szerint. Ezen döntés ellen fordult az érintett a bírósághoz: állította, hogy az eljáró hatóságok az egészségkárosodás mértékét tévesen, alacsonyabb mértékben határozták meg, mivel azt már a 2008. szeptember 9. napján kelt ORSZI elsőfokú szakértői bizottsága is 57% mértékűnek értékelte, amelyhez képest állapota nem javult, sőt inkább rosszabbodott.
