Jogellenes próbaidő alatti felmondás?

A munkaviszony létesítésekor a munkáltató és a munkavállaló maximum 3 hónapra, kollektív szerződés esetén 6 hónapra próbaidőt köthetnek ki egymás között. A próbaidő lényege, hogy annak tartama alatt mind a munkáltató, mind a munkavállaló azonnali hatállyal és indokolás nélkül megszüntetheti a munkaviszonyt.

probaido-felmondas

Ilyenkor tehát nem kell „kivárni” a felmondási időt: a munkaviszony azonnal megszűnik. Ez lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy megfigyelhesse új munkavállalója képességeit és költséghatékonyan felmondhasson neki, ha mégsem váltaná be a hozzá fűzött reményeket. A munkavállalónak ugyancsak lehetősége nyílik a munkaviszonya megszüntetésére kötöttségek nélkül az új munkahelyi környezet megtapasztalása után, ha mégsem az adott helyen képzeli el a jövőjét. Continue reading

Terhesség a próbaidő alatt – mire figyeljen munkáltatóként?

Az viszonylag közismert, hogy a munkaviszony a próbaidő alatt azonnali hatállyal és indokolás nélkül felmondható. A várandósság a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás ellen nem „véd”, hiszen ez a körülmény csak munkáltatói felmondás (régi nevén: rendes felmondás”) esetén bír jelentőséggel. Azaz, ha egy hölgy munkavállaló várandós, munkaviszonya munkáltatói felmondással nem szüntethető meg, azonban annak nincsen akadálya, hogy a próbaidő alatt a munkáltató azonnali hatállyal váljon meg a kismamától.

terhesseg_probaido_alattAzonban próbaidő alatt is köteles a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét megtartani, tehát nem diszkriminálhatja a várandós munkavállalót. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2016-ban hozott határozatot egy olyan ügyben, amikor a munkavállaló a próbaidő alatt lett állapotos és a munkáltató azonnali hatállyal vált meg tőle.

Az eset a következő tényeken alapult. Egy hölgy specialista munkakörben helyezkedett el a cégnél, majd 2 hónappal később jelezte felettese felé, hogy állapotos. A vezető megnyugtatta, hogy emiatt semmilyen hátrány nem fogja érni a munkavállalót. Ezt követően veszélyeztetett terhessége miatt táppénzes állományba került, amelyet követően a munkáltató próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást közölt a hölggyel.

A munkavállaló az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, anyasága miatt történt diszkrimináció miatt. A speciális bizonyítási szabályoknak megfelelően a munkáltatónak kellett magát kimentenie, azaz igazolnia azt, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés. A Hatóság nem fogadta el azon munkáltatói érvelést, miszerint a munkavállaló hibákat vétett (ennek bizonyítéka ugyanis nem volt) és azt sem, hogy utóbb kiderült, hogy specialista szaktudásra nincsen szükség a cégnél.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy a munkáltató közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg a munkavállalóval szemben várandóssága miatt. A Hatóság elrendelte a jogsértést megállapító határozat nyilvános közzétételét 30 napra a munkáltató hivatalos honlapján, közvetlenül a nyitólapról elérhető módon, és a Hatóság www.egyenlobanasmod.hu című honlapján, továbbá a munkáltatóval szemben 500 000 Ft bírságot szabott ki.

(EBH/415/2016; forrás: http://www.egyenlobanasmod.hu)

A 7+1 leggyakoribb tévhit a felmondásokkal kapcsolatban

A napi munka során gyakran találkozunk olyan városi legendákkal, amelyek a felmondások jogszerűségéhez vagy jog
ellenességéhez kapcsolódnak. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg.

felmondas

  1. „A jogszerű munkáltatói felmondáshoz legalább két írásbeli figyelmeztetés szükséges.”

Ez szinte a leggyakoribb tévhit a munkaviszony munkáltató által felmondással történő megszüntetése vonatkozásában, annak ellenére, hogy sem a hatályos, sem a korábbi Munka Törvénykönyve nem tartalmazott ilyen előírást. Sőt, a szabály (és a bírói gyakorlat) az, hogy ugyanazon cselekményt (vagy mulasztást) nem lehet kétszeresen értékelni. Azaz, ha a munkavállaló megszeg egy utasítást és emiatt figyelmeztetést kap a felettesétől, ugyanez a kötelezettségszegés nem lehet felmondás indoka. (Más kérdés, hogy a felmondás utalhat előzményként vagy súlyosbító tényezőként korábbi szabályszegésre.)

A fenti tévhitnek mindössze annyi az alapja, hogy a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Utóbbi nagyon szélesen értelmezhető fogalom: ha a munkavállaló egyszer 15 percet késik, az valószínűleg még nem okszerű indoka a munkaviszony megszüntetésének, ha korábban soha, semmilyen probléma nem volt a munkájával. Ugyanakkor ha ugyanez a késés komoly hátrányt okoz a munkáltató működésében (például egy menetrend szerinti buszjárat nem tud időben elindulni, mert a sofőr késik), akkor már máshogy értékelhető a helyzet.

Ugyanakkor semmilyen olyan előírás nem létezik, amely kötelezően előírná, hogy a munkavállalót a felmondás előtt egyszer, kétszer vagy többször figyelmeztetni kellene.

  1. „Betegség alatt a felmondás jogellenes.” június 30-ig valóban volt ilyen szabály, jelenleg azonban a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a betegség alatt is közölje a munkáltató a felmondását. Ilyen esetben tehát a felmondás elküldhető vagy átadható, azonban a felmondási idő csak a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődik meg.

 

  1. „A próbaidő utolsó napján még postára adható az azonnali hatályú felmondás.”

A régóta élő bírói gyakorlat szerint a próbaidő alatt történő azonnali hatályú felmondást legkésőbb a próbaidő végéig közölni kell. Ez azt jelenti, hogy ha a munkáltató a próbaidő utolsó napján adja postára az azonnali hatályú felmondást, az szükségszerűen csak a próbaidő elteltét követően kerül a munkavállaló részére kézbesítésre. Amennyiben pedig az nem tartalmaz indokolást (márpedig a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén ez nem szükséges), akkor nem felel meg a jogszabálynak, tehát jogellenes.

Mivel a felek rendszerint legalább 2-3 hónap próbaidőt kötnek ki, szilárd meggyőződésünk, hogy a megválásról való döntést nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, ugyanis jellemzően nem a próbaidő „24. órájában” derül ki az, hogy a munkavállaló nem felel meg az elvárásoknak.

  1. „A kismamának minden további nélkül fel lehet mondani.”

 Ez is egy olyan tévhit, amely vélhetőleg az új Munka Törvénykönyve (2012. július 1-től van hatályban) félreértelmezésén alapul.

A kismama, ha a gyermek gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon van (GYED, GYES), felmondási tilalom alatt áll, azaz a munkáltató nem közölhet felmondást. Amennyiben a kismama a gyermek 3 éves kora előtt visszatér, úgy van mód a munkaviszony megszüntetésére, de csak korlátozott mértékben: a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak okból szüntethető meg a munkaviszony, amely azonnali hatályú felmondás indokát képezheti; a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból pedig csak akkor, ha a munkáltatónál a szokásos munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. (Ugyanez vonatkozik a gyermek 3 éves kora előtt az őt egyedül nevelő apukára is.)

  1. „Felmondtam, közös megegyezéssel”

Szintén mindennapos és téves szóhasználat, amelyről korábban írtunk . A magyar jogban nincsen felmondás közös megegyezéssel: egy irat ugyanis vagy felmondás vagy közös megegyezés.

  1. „A felmondást nem kell írásban indokolni, ha szóban tájékoztattuk a dolgozót annak okairól.”

Bár ritkán, de ez a tévhit is előfordul. A Munka Törvénykönyve és a munkaügyi bírói gyakorlat nagyon szigorú ebben a kérdésben: a munkáltatói felmondást ugyanis indokolni kell (kivéve, ha a munkavállaló vezető állású vagy nyugdíjasnak minősül) és a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. A munkavállaló csak így kerülhet olyan helyzetbe, hogy a felmondás indokait megtudhassa és az ellen – ha vitatja – pert indítson.

  1. „A felmondás biztosan megfelelő, hiszen a könyvelő készítette / az interneten találtam a mintát.”

Sokan a könyvelőkre bízzák a munkajogi, munkaügyi feladatok intézését. Gyakori az is, hogy az interneten terjedő, sokszor elavult vagy már eredeti formájában sem megfelelő mintát használnak a munkáltatók. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy a munkáltatói felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem elég mintából dolgozni: minden eset egyedi, minden esetben mások a lehetséges bizonyítási eszközök, ezért egy felmondás megfelelő elkészítése komoly szakmai, nem egy esetben időigényes feladat még számunkra is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy cég több százezer vagy akár több millió Forintot kockáztat azzal, ha a felmondást nem gondosan készíti elő. Mivel az elrontott felmondás jellemzően nem visszavonható (visszavonásra csak várandós és lombikbébi programban résztvevő munkavállaló esetén van lehetőség 2016. június 18-tól), ezért egy nem megfelelő felmondásból származó per esetén legfeljebb már csak a költségek csökkentésére tudunk javaslatot tenni.

+1. „A munkaügyi per a munkavállaló számára ingyenes.”

Bár van némi valóságalapja, a fenti kijelentés ilyen formában nem igaz. Tény, hogy a munkaügyi perben ugyan előzetesen nem kell illetéket leróni, azt az eljárás befejezése után kell csak megfizetni, a NAV külön felhívása alapján. Az is tény, hogy a munkavállalót munkavállalói költségkedvezmény illetheti meg, ha a per által érintett munkaviszonyból származó bruttó havi távolléti díja nem haladja meg – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét (a keresetlevél benyújtását, a munkaviszony megszűnését vagy a felmondás közlését megelőző időszakot kell figyelembe venni). Fontos azonban tudni, hogy a költségkedvezmény a munkavállalót nem mentesíti az alól, hogy pervesztessége esetén a másik fél ügyvédi költségét megfizesse. Adott esetben akár több tíz- vagy százezer Forint is lehet ennek a mértéke (amelyhez még értelemszerűen hozzászámítható a saját ügyvéd díja is), ezért óriási túlzás azt állítani, hogy a pereskedés ingyenes lenne.

Szabályos-e a próbanap?

probanap_2017A munkáltatók munkaerő-kiválasztási folyamatában gyakran szerepel a „próbanap”, mint kiválasztási kritérium. Ha a leendő munkatárs a próbanapot sikeresen teljesíti, akkor jó eséllyel elnyeri az állást. A munkáltatók egy része azért tartja ezt jónak, mert mindenféle adminisztrációs és bérfizetési teher nélkül tesztelhetik a jelentkező munkabírását, hozzáállását. „Elsősorban a vendéglátás területén általános jelenség a „próbanap” (…) a munkáltatónak lehetősége nyílik arra, hogy eldöntse a jelentkező alkalmasságát, míg a munkavállalónak ideje van arra, hogy felmérje, valóban tudja, akarja, bírja-e a munkát. A próbanapot a munkáltatók és a munkavállalók egy hosszú idő óta kialakult „SZOKÁSJOG” alapján  alkalmazzák” (OM  2008. I. félévi beszámoló).

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a „próbanap” munkajogi értelemben egyáltalán nem tekinthető szabályosnak. A Munka Törvénykönyve rendelkezik a próbaidőről, erre azonban a munkaviszonyban – és nem azt megelőzően – kerül sor. A Munka Törvénykönyve szerint a felek a munkaszerződésben a munkaviszony kezdetétől számított legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt köthetnek ki. Ennél rövidebb próbaidő kikötése esetén a felek a próbaidőt – legfeljebb egy alkalommal – meghosszabbíthatják. A próbaidő tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a három hónapot. Fontos tudni, hogy a próbaidő a munkaviszony szerves része és erre az időszakra munkabér jár a munkavállalónak.

„Próbanap” esetében a felek között jellemzően még nincsen munkaviszony. Ehhez képest az állásra jelentkező munkát végez, a (leendő) munkáltató rendelkezésére áll. Ugyanakkor a próbanapra vonatkozóan nem készül munkaszerződés, a munkáltató a jelentkezőt nem jelenti be a NAV-nál és e napra munkabért sem fizet.

A jelenlegi szabályozás alapján a „próbanap” intézményének alkalmazása súlyos anyagi terhet róhat a munkáltatóra. Egyrészt, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény értelmében az ellenőrzés kiterjed (többek között) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozat alakszerűségére, a munkaszerződés lényeges tartalmi elemeire és a foglalkoztató írásbeli tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó rendelkezések, továbbá a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésével, megszűnésével, megszüntetésével összefüggő bejelentési kötelezettség teljesítésére is. Ha ezeket a munkáltató megszegi, munkaügyi bírságot szabhat ki a hatóság, amelynek összege harmincezer forinttól tízmillió forintig terjedhet. Ha a munkáltató hasonló jogsértés miatt korábban elmarasztalásra került, a bírság a felső korlát kétszereséig terjedhet.

Másrészt, probléma adódhat abból, ha a „próbanapot” teljesített jelentkező e napra vonatkozóan munkabér-igénnyel lép fel és igényét bíróság előtt érvényesíti. A per költségeit a jó eséllyel pervesztes munkáltató köteles megfizetni.

Harmadrészt, gondok adódhatnak abból, ha a jelentkező éppen a próbanapon szenved el a munkavégzéssel kapcsolatban balesetet. E vonatkozásban nem csak arra lehet számítani, hogy az egészségbiztosítási szerv a kezelés és a táppénz összegét ún. regressz-igény keretében követeli a munkáltatón, de az elszenvedett egészségkárosodással kapcsolatban is felelős lesz a munkáltató.