A munkajogban a munka- és pihenőidő szabályozásának garanciális jelentősége van: azért, hogy a munkáltató megfelelően gazdálkodhasson munkavállalói munkaidejével, illetve, hogy a szabályok betartása ellenőrizhető legyen. A törvény a munkáltató kötelezettségévé teszi a munkaidő nyilvántartását.
A Munka Törvénykönyve 134. § (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidő, a készenlét és a szabadság tartamát. Ki kell tűnnie belőle, hogy mennyi pihenőidőt biztosított a munkáltató munkavállalójának, munkaidőkeret alkalmazása esetén melyik nap minősült szabadnapnak, betegszabadságot vett-e igénybe a munkavállaló, melyik időtartam minősült állásidőnek, illetve a rendkívüli munkavégzés ellentételezését biztosító szabadidőnek.
A nyilvántartás szabályszerű – és naprakész – vezetése a munkáltató feladata, tartalmáért felelősséggel tartozik.
Az ellenőrzési tapasztalatok szerint még mindig kiemelkedő szabálytalanság a feketefoglalkoztatás. A főbb munkaügyi jogsértések 15 %-át teszik ki a munkaszerződés és bejelentés nélküli szabálytalanságok. A vizsgált időszakban a feketefoglalkoztatás a legtöbb esetben a munka törvénykönyve (Mt.) szerinti foglalkoztatás létrejöttéhez fűződő bejelentési kötelezettség elmulasztásával valósult meg, valamint nagy számban fordult elő munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony (Efo.) létesítésével összefüggő bejelentés nélküli foglalkoztatás. Csekély mértékben fordult elő részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás esetén, valamint színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, illetve a harmadik országbeliek engedély nélküli foglalkoztatása. 