A munkaügyi hatóság 2015. évi tapasztalatairól szóló, a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának jelentése 2016 márciusában jelent meg. Az alábbiakban a jelentés főbb megállapításait ismertetjük.
A 2015. évben a munkaügyi hatóság 17 375 munkáltatót ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 69 %-nál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, amelyek az ellenőrzés alá vont munkavállalók (89 087 fő) 67 %-át érintették. 2015-hez képest csökkent a jogsértési arány.
Az ellenőrzési tapasztalatok szerint még mindig kiemelkedő szabálytalanság a feketefoglalkoztatás. A főbb munkaügyi jogsértések 15 %-át teszik ki a munkaszerződés és bejelentés nélküli szabálytalanságok. A vizsgált időszakban a feketefoglalkoztatás a legtöbb esetben a munka törvénykönyve (Mt.) szerinti foglalkoztatás létrejöttéhez fűződő bejelentési kötelezettség elmulasztásával valósult meg, valamint nagy számban fordult elő munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, továbbá az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony (Efo.) létesítésével összefüggő bejelentés nélküli foglalkoztatás. Csekély mértékben fordult elő részmunkaidős bejelentés, teljes munkaidős foglalkoztatás esetén, valamint színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás, illetve a harmadik országbeliek engedély nélküli foglalkoztatása.
Feketefoglalkoztatással kapcsolatosan vélelmezhető egyes munkáltatók részéről a tudatosság, mivel – az ellenőrzés elmaradása esetén – a munkaerő költsége így alacsonyabbra szorítható. Egyértelműen fennáll bizonyos foglalkoztatók részéről a „kockáztatás”, ahogy az már a korábbi években is tapasztalható volt. Egyes cégek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen tevékenykednek, és számítanak az ellenőrzés hiányára, illetve csekély valószínűségére. Ezek leginkább azok a munkáltatók, akik a székhelyüktől eltérő változó munkahelyen foglalkoztatják munkavállalóikat, például az építőiparban, a személy- és vagyonvédelmi ágazatban, vagy a mezőgazdaságban.
Továbbra is gyakori az adminisztrációs hibára való hivatkozás, valamint tipikus „kifogás”, hogy a munkavállalók bejelentéséhez szükséges adatokat időben leadták a könyvelőnek, de a könyvelő elmulasztotta a bejelentésüket. Előfordult az a magyarázat, hogy próbaidő után kívánta bejelenteni a munkavállalót a munkáltató, illetve hogy a munkavállaló próbanapon van, valamint védekezésként hozzák fel a foglalkoztatók azt is, hogy előző időszakban mindig bejelentették a munkavállalókat. (A próbanap munkajogi vonatkozásairól itt olvashat bővebben.)
A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértések száma szinte azonos a 2014. év hasonló időszakában feltárt ilyen szabálytalanságok számával. Ezen jogsértések jellemzően a kereskedelem, vendéglátás és a feldolgozóipar (beleértve a gépipart is), valamint személy- és vagyonvédelem területén foglalkoztatott munkavállalókat érintették a legnagyobb számban. A tapasztalatok szerint gyakran előfordult, hogy a munkavállalókat a munkáltató nem tájékoztatta a munkaidő-beosztásról, illetve a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjáról. A munkáltatók egy része helytelenül a munkavállalókra bízza, döntsék el maguk, hogy melyik nap ki jön munkát végezni pedig a munkaidő-beosztás elkészítése a munkáltató kötelezettsége. A munkavállalók munkaideje sokszor meghaladta a napi, illetve a heti munkaidő megengedett legmagasabb mértékét. E mellett a rendkívüli munkaidő szabályainak, valamint a munkaszüneti napon történő munkavégzés szabályainak megsértésével is lehetett találkozni. Pihenőidővel kapcsolatos jogsértéseket tekintve, több ízben megállapítható volt a napi, valamint heti pihenőidő hiánya, valamint rendszeres szabálytalanság, hogy a munkaközi szünetek nem a törvényben meghatározott mértékben kerültek kiadásra. (A munkaközi szünetről részletesen itt olvashat.) Pozitív tapasztalat, hogy a nagyobb munkavállalói létszámot foglalkoztató vállalkozások általában nem vállalják fel a szabálytalan foglalkoztatást, hanem munkaidőkeret meghatározása mellett munkaidő-beosztást készítenek és közölnek munkavállalóikkal.
A munkaidő-nyilvántartással kapcsolatos törvényi rendelkezések megszegése a korábbi évekhez hasonlóan a leggyakrabban előforduló szabálytalanság, a főbb jogsértéssel érintett munkavállalók több mint negyedét érinti. A munkaidő-nyilvántartással összefüggő jogsértéssel érintett munkavállalók legnagyobb része a feldolgozóipar (beleértve a gépipart is) valamint a kereskedelem területén munkát vállaló foglalkoztatottak közül került ki, valamint nagy számban fordult elő az építőipari ágazatban foglalkoztató munkáltatóknál is ezen szabálytalanság. A tapasztalatok szerint a foglalkoztatók nincsenek tisztában a munkaidő-nyilvántartás rendeltetésével, mely szerint annak hitelesen kell tükröznie a munkavállalók munka- és pihenőidejét. A nyilvántartások vezetését gyakran azért tartják szükségtelennek a munkáltatók, mert a munkavállalók napi munkaidejének kezdő időpontja, illetve mértéke nem, vagy csupán nagyon ritkán változik.
A munkabérrel kapcsolatos jogsértések (kötelező legkisebb munkabér és garantált bérminimum szabályainak megsértése, a határidőben történő bérkifizetéssel összefüggésben megállapított jogsértés, az írásba foglalt és visszaellenőrizhető tartalmú bérelszámolás biztosításával kapcsolatos hiányosságok, stb.) mértékét jól mutatja, hogy az összes főbb szabálytalansággal érintett foglalkoztatott közel ötödét érintették a vizsgált időszakban. Ezen belül a legjelentősebb a munkabér védelmére vonatkozó szabályok, illetve a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegése volt, azon belül is jelentős számú munkavállaló szenvedte el a vasárnapi munkavégzés ellentételezésének elmaradását. A munkáltatók gyakran nem tesznek eleget határidőben a munkabér fizetési kötelezettségüknek, és továbbra is előfordul, hogy minimálbért fizetnek annak a munkavállalónak, akit garantált bérminimum illetne meg. A tapasztalatok szerint ennek a jogsértésnek az elkövetése sok esetben arra vezethető vissza, hogy a munkáltatók maguk sem tudják, hogy az adott munkavállalónak jár a garantált bérminimum. Több esetben megállapítást nyert, hogy a munkabérről adott írásos elszámolás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak.
Több ellenőrzött munkáltató sem tartotta be a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat, amely jogsértések túlnyomó többségét már évek óta a feldolgozóipar területén munkát vállaló foglalkoztatottakkal szemben követik el. Gyakori, hogy a nyilvántartáson „kiírt” szabadságot a munkáltató ténylegesen nem adja ki, a munkavállalók valójában munkát végeznek, valamint ahogy azt a 2015. őszén megtartott szabadságra vonatkozó szabályok célellenőrzése során is tapasztalható volt – a munkáltatók a törvény előírásainak megfelelően nem biztosítják a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, legalább tizennégy nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést.