A munkaügyi hatóság 2015. évi tapasztalatairól szóló, a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztályának jelentése 2016 márciusában jelent meg. Az alábbiakban a jelentés főbb megállapításait ismertetjük.

A  2015. évben  a munkaügyi hatóság 17 375  munkáltatót  ellenőrzött, a vizsgálatok során a foglalkoztatók 69 %-nál  tárt fel munkaügyi jogsértéseket,  amelyek  az ellenőrzés alá  vont munkavállalók (89 087 fő)  67 %-át érintették. 2015-hez képest  csökkent  a jogsértési  arány.

Az ellenőrzési  tapasztalatok szerint  még  mindig  kiemelkedő  szabálytalanság a feketefoglalkoztatás. A főbb munkaügyi jogsértések 15 %-át  teszik ki  a munkaszerződés és bejelentés  nélküli szabálytalanságok.  A vizsgált  időszakban a feketefoglalkoztatás a legtöbb  esetben  a munka törvénykönyve (Mt.) szerinti  foglalkoztatás létrejöttéhez fűződő bejelentési  kötelezettség  elmulasztásával  valósult  meg, valamint nagy  számban fordult elő munkaszerződés nélküli foglalkoztatás,  továbbá  az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony  (Efo.) létesítésével  összefüggő  bejelentés  nélküli foglalkoztatás.  Csekély mértékben fordult elő  részmunkaidős  bejelentés,  teljes  munkaidős  foglalkoztatás  esetén, valamint színlelt szerződéssel történő  foglalkoztatás, illetve a harmadik országbeliek engedély  nélküli foglalkoztatása.

Feketefoglalkoztatással  kapcsolatosan vélelmezhető  egyes munkáltatók részéről  a tudatosság, mivel – az ellenőrzés elmaradása esetén  – a munkaerő  költsége így alacsonyabbra  szorítható. Egyértelműen  fennáll  bizonyos  foglalkoztatók  részéről  a „kockáztatás”,  ahogy  az már  a  korábbi években is tapasztalható  volt. Egyes  cégek nehezen megközelíthető, „eldugott” helyen tevékenykednek, és számítanak az ellenőrzés hiányára,  illetve csekély valószínűségére. Ezek  leginkább  azok a munkáltatók, akik a székhelyüktől  eltérő  változó  munkahelyen foglalkoztatják  munkavállalóikat, például  az építőiparban, a személy- és vagyonvédelmi ágazatban, vagy  a mezőgazdaságban.

Továbbra is  gyakori  az adminisztrációs  hibára  való  hivatkozás, valamint  tipikus  „kifogás”, hogy  a munkavállalók bejelentéséhez szükséges  adatokat időben leadták a  könyvelőnek, de a könyvelő  elmulasztotta a bejelentésüket. Előfordult  az a magyarázat, hogy  próbaidő  után kívánta bejelenteni a  munkavállalót  a  munkáltató, illetve  hogy  a  munkavállaló  próbanapon van, valamint védekezésként hozzák fel  a foglalkoztatók  azt is,  hogy  előző  időszakban mindig bejelentették a munkavállalókat.  (A próbanap munkajogi vonatkozásairól itt olvashat bővebben.)

A munkaidővel, pihenőidővel és rendkívüli munkavégzéssel  kapcsolatos jogsértések száma szinte  azonos  a 2014.  év  hasonló időszakában  feltárt  ilyen  szabálytalanságok számával. Ezen jogsértések jellemzően  a kereskedelem,  vendéglátás  és  a feldolgozóipar (beleértve a gépipart  is),  valamint  személy-  és vagyonvédelem  területén foglalkoztatott munkavállalókat  érintették a legnagyobb  számban. A tapasztalatok szerint  gyakran  előfordult, hogy  a  munkavállalókat  a munkáltató  nem  tájékoztatta a munkaidő-beosztásról,  illetve a munkaidőkeret  kezdő  és  befejező  időpontjáról.  A munkáltatók egy  része helytelenül  a munkavállalókra bízza, döntsék  el  maguk, hogy  melyik nap ki jön munkát végezni  pedig a munkaidő-beosztás elkészítése a munkáltató  kötelezettsége. A munkavállalók munkaideje sokszor meghaladta a  napi,  illetve  a heti  munkaidő  megengedett legmagasabb mértékét.  E mellett  a rendkívüli munkaidő  szabályainak,  valamint  a  munkaszüneti napon  történő  munkavégzés szabályainak  megsértésével  is lehetett  találkozni. Pihenőidővel kapcsolatos jogsértéseket tekintve, több ízben megállapítható  volt  a napi,  valamint  heti pihenőidő  hiánya,  valamint rendszeres szabálytalanság, hogy  a  munkaközi  szünetek  nem a törvényben meghatározott mértékben  kerültek kiadásra. (A munkaközi szünetről részletesen itt olvashat.) Pozitív  tapasztalat, hogy  a nagyobb munkavállalói létszámot  foglalkoztató  vállalkozások általában nem vállalják  fel a szabálytalan foglalkoztatást, hanem munkaidőkeret  meghatározása mellett  munkaidő-beosztást készítenek és közölnek munkavállalóikkal.

A munkaidő-nyilvántartással  kapcsolatos törvényi  rendelkezések  megszegése a korábbi  évekhez hasonlóan  a leggyakrabban  előforduló szabálytalanság, a  főbb  jogsértéssel  érintett  munkavállalók több mint negyedét  érinti.  A munkaidő-nyilvántartással  összefüggő  jogsértéssel  érintett munkavállalók legnagyobb  része a feldolgozóipar (beleértve a gépipart  is)  valamint  a kereskedelem  területén munkát  vállaló foglalkoztatottak közül  került  ki,  valamint  nagy számban fordult  elő  az  építőipari  ágazatban foglalkoztató munkáltatóknál  is  ezen  szabálytalanság.  A  tapasztalatok  szerint a  foglalkoztatók nincsenek tisztában  a munkaidő-nyilvántartás rendeltetésével,  mely  szerint  annak  hitelesen  kell tükröznie a munkavállalók  munka- és pihenőidejét. A nyilvántartások vezetését gyakran  azért tartják szükségtelennek a munkáltatók, mert  a munkavállalók napi munkaidejének kezdő időpontja,  illetve mértéke  nem,  vagy  csupán nagyon  ritkán változik.

A munkabérrel kapcsolatos  jogsértések  (kötelező  legkisebb munkabér és garantált bérminimum szabályainak  megsértése, a határidőben  történő  bérkifizetéssel összefüggésben megállapított  jogsértés,  az  írásba  foglalt  és  visszaellenőrizhető  tartalmú  bérelszámolás biztosításával kapcsolatos hiányosságok, stb.) mértékét  jól  mutatja,  hogy az  összes főbb szabálytalansággal  érintett  foglalkoztatott  közel ötödét érintették a vizsgált időszakban. Ezen belül  a legjelentősebb a munkabér  védelmére  vonatkozó szabályok,  illetve a pótlékokra vonatkozó szabályok megszegése  volt,  azon belül is  jelentős számú munkavállaló  szenvedte el  a vasárnapi munkavégzés  ellentételezésének elmaradását. A munkáltatók gyakran  nem  tesznek  eleget  határidőben a munkabér fizetési kötelezettségüknek, és továbbra  is előfordul, hogy minimálbért fizetnek annak a munkavállalónak, akit  garantált  bérminimum illetne meg.  A  tapasztalatok  szerint  ennek a jogsértésnek az elkövetése sok esetben  arra vezethető  vissza, hogy  a  munkáltatók maguk sem tudják, hogy  az adott  munkavállalónak  jár a garantált  bérminimum. Több  esetben megállapítást nyert, hogy  a  munkabérről  adott írásos elszámolás nem felelt  meg a jogszabályi  előírásoknak.

Több  ellenőrzött  munkáltató  sem  tartotta  be a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat, amely jogsértések  túlnyomó többségét  már évek óta a feldolgozóipar területén munkát vállaló foglalkoztatottakkal  szemben  követik el. Gyakori,  hogy  a nyilvántartáson  „kiírt” szabadságot a munkáltató  ténylegesen nem  adja  ki,  a munkavállalók valójában  munkát  végeznek, valamint ahogy  azt  a 2015.  őszén megtartott  szabadságra  vonatkozó szabályok célellenőrzése során is tapasztalható volt – a  munkáltatók a  törvény előírásainak  megfelelően nem biztosítják a munkavállalónak naptári  évben  egy  alkalommal,  legalább  tizennégy nap egybefüggő munkavégzés alóli mentesülést.