Az a munkáltató, aki vagy amely 25 főnél több munkavállalót foglalkoztat és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (ez az úgynevezett kötelező foglalkoztatási szint), rehabilitációs hozzájárulást köteles fizetni.
A rehabilitációs hozzájárulás szempontjából megváltozott munkaképességű személynek kell tekinteni azt a személyt, akinek a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri és
- akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű
- aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
- akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
- aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül.
A több munkáltató által létesített munkaviszonnyal érintett munkavállalót az adókötelezettségek teljesítésére kijelölt munkáltatónál foglalkoztatottak létszámánál kell figyelembe venni, míg a több munkáltató által létesített munkaviszonnyal érintett megváltozott munkaképességű személyt az adókötelezettségek teljesítésére kijelölt munkáltatónál foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek számának megállapítása során kell figyelembe venni.
A munkáltató létszámának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni – többek között – a közfoglalkoztatási jogviszonyban, valamint a közfoglalkoztatás támogatott munkaviszonyban foglalkoztatott személyeket; az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai szerint jogszerűen alkalmazott munkavállalót; az önkéntes tartalékos katonai szolgálati viszonnyal rendelkező munkavállalót, valamint a Munka Törvénykönyve alapján más munkáltatónál történő átmeneti munkavégzés során foglalkoztatott munkavállalót. Munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél, – a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál – kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni.
A megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztató munkáltató köteles a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása céljából nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállaló természetes személyazonosító adatait, a társadalombiztosítási azonosító jelét, a munkaképesség változásának, egészségi állapotának, egészségkárosodásának mértékét, a fogyatékosság tényét, továbbá az ezek igazolására szolgáló okirat másolatát. A nyilvántartást a munkáltató a foglalkoztatás megszűnését követő öt évig köteles megőrizni.
A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 964 500 Ft/fő/év. A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata. rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számla javára (2016-ban: NAV Rehabilitációs hozzájárulás bevételi számla: HU49100320000605628100000000). A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni.
A jogeset szerint néhai Sz. F. 2010. november 15. napján rehabilitációs járadék megállapítása iránt előterjesztett kérelmét az elsőfokú hatóság a 2010. november 26. napján kelt határozatával elutasította azzal, hogy az igénylő egészségkárosodása nem éri el az 50%-os mértéket, az csupán 40%-os. A másodfokú hatóságként eljáró Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) a 2011. március 24. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta, megállapítva, hogy az igénylő egészségkárosodásának mértéke nem éri el a rehabilitációs járadékról törvényben meghatározott 50%-os egészségkárosodási mértéket, az csupán 43% a másodfokon eljáró szakértői bizottság szakhatósági állásfoglalása szerint. Ezen döntés ellen fordult az érintett a bírósághoz: állította, hogy az eljáró hatóságok az egészségkárosodás mértékét tévesen, alacsonyabb mértékben határozták meg, mivel azt már a 2008. szeptember 9. napján kelt ORSZI elsőfokú szakértői bizottsága is 57% mértékűnek értékelte, amelyhez képest állapota nem javult, sőt inkább rosszabbodott.