Egy munkaviszony fennállása alatt előfordulhat olyan helyzet, hogy a munkavállaló nem ért egyet a munkáltatójával vagy a kiadott feladattal. Hol van a határ aközött, amikor még a munkavállalónak teljesítenie kell az utasítást és aközött, amikor már megtagadhatja azt vagy éppen, adott esetben köteles megtagadni az utasítás teljesítését?

Nézzük először is azt az esetkört, amikor a munkavállaló köteles teljesíteni a munkáltató utasítását: alapvetően egy munkaviszonyban ez a főszabály. A felek alá-fölé rendeltségi viszonyából fakadóan a munkáltató utasítási joga, illetve a munkavállaló rendelkezésre állási kötelessége a munkaviszony egyik alapvető fontosságú eleme.

A Munka Törvénykönyve három olyan esetkört szabályoz, amikor a munkavállalónak nem feltétlenül kötelessége az utasítást teljesíteni. Egyrészt, a munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása esetén más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ebben az esetben tehát nem mérlegelés kérdése az utasítás megtagadása: az olyan utasítást, amely más személyt vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, a munkavállaló köteles megtagadni.

Egy másik esetben a munkavállaló megtagadhatja az utasítás végrehajtását, ha az munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy ha az a munkavállaló saját testi épségét, egészségét életét súlyosan és közvetlenül veszélyeztetné. Tehát ilyen esetben az utasítást nem kötelesség, csupán lehetőség megtagadni. Ezért az utasítás megtagadható, ha például valamely jogszabályba vagy a kollektív szerződésbe ütközik.

Elképzelhető, hogy a munkáltató olyan utasítást ad, amelynek teljesítésévl a munkavállalló bűncselekményt valósítana meg. Az Alkotmánybíróság ebben a kérdésben kimondta azt, hogy bűncselekményt elkövetni mindenki számára tiltott, így az munkavállalói minőségben is tilos, ennek a külön munkajogi kiemelése felesleges. Ilyen esetben természetesen azt is mérlegelni kell, hogy nem minden esetben várható az el a munkavállalótól, hogy tudja a pontos büntetőjogi kategóriákat, és azt, hogy az adott utasítás teljesítése vajon ténylegesen büntetőjogi felelősségre vonást vonhat-e maga után.

A munkaügyi bírói gyakorlat szerint az a körülmény, hogy a rossz időjárási viszonyok miatt a munkavállaló nehezebben tud hazajutni a munkaideje lejárta után, nem alapozza meg az utasítás megtagadásának lehetőségét. Az adott ügyben a munkavállaló két órával korábban hagyta el a munkahelyét az időjárásra hivatkozva, a konkrét munkáltatói tiltás ellenében. A Kúria álláspontja szerint ez egyértelműen az utasítás megtagadásának minősült, és emiatt a munkáltató által alkalmazott azonnali hatályú felmondás jogszerűnek minősült.

Azt is jogszerűnek tartotta a Kúria, hogy a munkáltató előírhatja a munkavállalóinak, hogy az előkészítő és befejező tevékenységet milyen sorrendben és körülmények között végezzék. Az öltözőszekrény kötelező használatának előírása jogszerűnek minősült, és ennek a munkáltatói utasításnak a megszegése miatt alkalmazott felmondás sem ütközött törvénybe.

A Munka Törvénykönyve harmadik esetkörként a munkáltatói utasítástól történő eltérés lehetőségét szabályozza. Ilyen esetben alapvetően a munkáltató érdekeit kell figyelembe venni. Azaz a munkavállaló, ha azt észleli, hogy az utasítás végrehajtásával a munkáltatót károsodás érheti, köteles a munkáltatót értesíteni és csak akkor térhet el az utasítástól, ha az értesítésre nincs mód. Ebben az esetben az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell.