Jövőre, azaz 2018. január 1-jén lép hatályba a polgári perekre vonatkozó új eljárásjogi jogszabály, vagyis az új Polgári Perrendtartás. Mivel a munkaviszonyból származó perek is polgári pernek minősülnek, ezért a munkaügyi perek szabályai is változni fognak. (A Munka Törvénykönyve változásáról ITT írtunk.)
Az egyik legfontosabb változás lesz, hogy a perek – így a munkaügyi perek is – két szakaszban zajlanak majd. olvasásának folytatása
[sg_popup id=”7″ event=”onload”][/sg_popup]Az új évtől, azaz 2018. január 1-től ismét módosul a Munka Törvénykönyve. A módosításokra egyrészt Európai Uniós irányelvek, másrészt pontosítási okok miatt került sor.
Lássuk, mi és hogyan változik a Munka Törvénykönyvében. olvasásának folytatása
[sg_popup id=”7″ event=”onload”][/sg_popup]Az év utolsó hónapjába lépve szeretnénk felhívni a HR szakemberek figyelmét néhány fontos munkajogi szabályra.
[sg_popup id=”7″ event=”onload”][/sg_popup]Gyakran kapunk olyan kérdést, hogy a „műszakban dolgozók” milyen pótlékokra jogosultak?
A kérdés megválaszolása azért okozhat nehézséget, mert a pótlékokra való jogosultság nagyban függ attól, hogy pontosan mit ért a munkáltató „műszakos” dolgozók alatt.
A munkajogi szabályozás munkaidő- és pihenőidő szervezésre vonatkozó joganyaga sokrétű, szerteágazó, ráadásul egyidejűleg a munka díjazására vonatkozó szabályokat is ismerni és alkalmazni kell. olvasásának folytatása
A gazdasági életben gyakori esemény a vállalatok átalakulása, egyes szervezeti egységek kiszervezése: például a munkáltató egy adott egység – például kiszolgáló jellegű funkció (bérszámfejtés, könyvelés, étkeztetés) – átadását határozza el egy másik cég számára. Ilyen esetben a két vállalkozás egymással megállapodást köt a tevékenység átadása ás átvétele tárgyában, amely a gyakorlatban egy viszonylag hosszabb tranzakciót jelent.
Milyen következménye van ennek a munkajog szempontjából, azaz mi a teendő, ha a munkáltató személye fog megváltozni?
olvasásának folytatása
A munkajog legalapvetőbb – és leginkább egyértelműnek tűnő – fogalma maga a „munkaviszony”. A munkaszerződés alapján a munkaviszonyban a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató pedig köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Azaz, a munkaviszonyban a munkavállaló feladatokat lát el, a munkáltató pedig erre pénzbeli ellenértéket fizet.
A gyakorlatban sokszor okozhat nehézséget a munkaviszony elhatárolása az olyan polgári jogi jogviszonyoktól, mint a megbízási szerződés vagy a vállalkozási szerződés, amelyek szintén ellenérték fejében történő feladat-ellátást jelentenek. olvasásának folytatása
A munkavédelemről szóló törvény alapelvként rögzíti, hogy a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért. Ez természetesen magában foglalja azt is, hogy a különösen meleg nyári napokon a munkáltató fokozott védelmet biztosítson a munkavállalók részére.
A Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztálya felhívást adott ki a hőséghullámok veszélyeivel kapcsolatban. A tájékoztató részletezi, hogy milyen egészségügyi kockázatok merülhetnek fel a hőség idején: napszúrás, hőséggörcsök, hőkimerülés, akár hőguta is előfordulhat, hiszen a kültéren vagy különösen meleg munkakörnyezetben végzett munka extrém megterhelést jelent az emberi szervezet számára.
A felhívás kiemeli, hogy mindenképpen szükséges a megfelelő hőmérsékletű (14-16 Celsius fokos) ivóvíz biztosítása és emellett kerülendőek az olyan dehidratációt eredményező folyadékok, mint a kávé vagy a cukros italok.
Célszerű a munkát a hőség idején úgy megszervezni, hogy rövidebb szünetek beiktathatóak legyenek, amelyeket lehetőség szerint árnyékban vagy hűvösebb helyen tölthetnek el a munkavállalók. A felhívás kitér arra is, hogy bár erre jogszabályi előírás nincsen, az egyenlőtlen beosztásban dolgozók – például napi 12 óra munkát teljesítők – esetében is célszerű a munkaidőt és a pihenőidőket átütemezni, a munkavállalók teherbírására is figyelemmel. E körben célszerű a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot is bevonni.
A felhívás utal arra, hogy a munkavállalók lehetőség szerint egymást váltva tartózkodjanak a tűző napon és ha megoldható, a munkaterületet célszerű árnyékolni (például ponyvával). A kültéren végzett munkához – amennyiben a munkabiztonsági követelmények azt megengedik – javasolt a könnyű és világos ruházat viselése.
A zárt térben történő munkavégzés körében javasolt a klímaberendezések rendszeres karbantartása, esetleges javítása, ugyanis számos betegség származhat a nem megfelelően karbantartott berendezés használatából. Itt is célszerű figyelni a megfelelő hőmérsékletre (a külső hőmérséklethez képest túl alacsonyra állított klimatizált hőmérséklet légúti megbetegedéseket, megfázást okozhat).
Végül mindenképpen javasolt, hogy mind a munkáltató figyeljen a dolgozókra, mind pedig a dolgozók figyeljenek egymásra: hiszen ha bármilyen rendellenességet tapasztalnak, akár azonnali beavatkozás is szükséges lehet (pl. a mentőszolgálat értesítése).
(A cikk elkészítéséhez a Nemzetgazdasági Minisztérium Munkavédelmi Főosztályának a hőséghullámok veszélyeivel kapcsolatban kiadott felhívása nyújtott segítséget.)
Itt a nyár és a szünidő – ilyenkor sok középiskolai diák szeretne nyári munkát vállalni és sok cég keres átmeneti jelleggel kisegítő munkaerőt. Az alábbiakban azokat a szabályokat foglaljuk össze, amelyeket alkalmazni kell, ha a tizennyolcadik életévét még be nem töltött diákkal munkaviszonyt kívánnak létesíteni, hiszen a fiatalok foglalkoztatását a munkaügyi felügyelők jogosultak ellenőrizni. (A cikk kifejezetten a munkaviszonnyal foglalkozik, tehát az iskolaszövetkezetekről jelen bejegyzésben nem szólunk.) olvasásának folytatása
Egy munkaviszony fennállása alatt előfordulhat olyan helyzet, hogy a munkavállaló nem ért egyet a munkáltatójával vagy a kiadott feladattal. Hol van a határ aközött, amikor még a munkavállalónak teljesítenie kell az utasítást és aközött, amikor már megtagadhatja azt vagy éppen, adott esetben köteles megtagadni az utasítás teljesítését? olvasásának folytatása
A kollektív szerződés fogalma sokak számára ismert lehet. Ugyanakkor a kollektív munkajog ismeri az üzemi megállapodás intézményét is. Jelen bejegyzésünkben arra keressük a választ, hogy mi is tulajdonképpen az üzemi megállapodás; miben különbözik a kollektív szerződéstől, ki és milyen feltételekkel köthet ilyen megállapodást?
Az üzemi tanácsot a törvény a munkáltató és a munkavállaló közötti együttműködés egyik fontos elemeként, a munkavállalóknak a munkáltató döntéseiben történő részvétel lehetséges formájaként határozza meg. A Munka Törvénykönyve többek között az üzemi tanács feladatává teszi, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartását ellenőrizze; a munkáltatónak az üzemi tanács részére kötelessége félévente tájékoztatást adni, valamint az üzemi tanácsnak is tájékoztatási kötelezettsége van a munkavállalók felé. A Munka Törvénykönyve pontosan meghatározza azt is, hogy milyen munkavállalói létszám mellett hány fős üzemi tanácsot kell választani.
Az üzemi megállapodást a munkáltató kötheti meg az üzemi tanáccsal (szemben a kollektív szerződéssel, amelyet a munkáltató vagy a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet szakszervezettel vagy szakszervezeti szövetséggel köthet meg). Az üzemi megállapodás határozott időre, de legfeljebb az üzemi tanács megbízatásának idejére létesülhet. Az üzemi megállapodás felmondható, valamint megszűnik akkor is, ha az üzemi tanács, amelyik azt megkötötte, szintén megszűnt.
A Munka Törvénykönyve számos utaló jellegű szabállyal fogalmazza meg, hogy melyek azok az esetkörök, amelyeket az üzemi megállapodás szabályozhat; mi az, amit nem és melyek azok a rendelkezések, amitől egyértelműen nem térhetnek el a felek az üzemi megállapodásban: utóbbira példa az a munkajogi szabály-kör, amely épp az üzemi tanáccsal és annak működéssel foglalkozik (választási és választhatósági feltételek, költségviselési szabályok, üzemi tanács és tagja megbízatásának megszűnése, működés garanciális feltételei).
Fontos kiemelni azt is, hogy az üzemi megállapodás csak abban az esetben terjedhet ki a munkáltató és a munkavállaló munkaviszonyból származó jogaira és kötelezettségeire, ha a munkáltató nem áll kollektív szerződés hatálya alatt vagy nincs kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet. Amennyiben a munkáltató és a szakszervezet kollektív szerződést kötnek vagy a szakszervezet kollektív szerződéskötési jogosultságát a munkáltató felé bejelenti, ezen „normatív” szabályok hatálya megszűnik.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az üzemi megállapodás egy olyan kollektív munkajogi eszköz, amelyet elsősorban, de nem kizárólagosan az üzemi tanács és a munkáltató közti együttműködés előmozdítása érdekében kötnek a felek; ugyanakkor kollektív szerződés hiányában – a normatív szabályrendszer révén – lehetőség van a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek üzemi megállapodásban történő szabályozására is.
munkajogiblog.hu 