A munkavállaló legfontosabb kötelezettsége, hogy munkaidejében a munkáltató rendelkezésére álljon, illetve számára munkát végezzen. A munkavállaló munkaidejét a munkáltató osztja be a munka törvénykönyvében rögzített korlátokat figyelembe véve. Ezt a beosztást legalább hét nappal korábban, egy hétre kell közölni. Hogy erre miként kerüljön sor, azt is szabályozza a törvény. Írásban kell megtennie mindezt a munkáltatónak és a helyben szokásos módon tudatni a munkavégzés idejét munkavállalóival. Ez történhet akár a beosztás faliújságon, öltözőben, jelenléti ív melletti kifüggesztéssel, az intranet rendszeren belüli tájékoztatással, stb. Amennyiben a munkáltató nem közöl új beosztást munkavállalójával, úgy a továbbiakban az utolsó munkaidő-beosztás lesz az irányadó.

A munkavállaló kötelezettsége az, hogy figyelemmel kísérje, mikor osztották be őt munkavégzésre és az előírásnak megfelelően az adott időpontban, munkára képes állapotban, munkavégzés céljából meg kell jelennie. Ennek indokolatlan elmulasztása a legsúlyosabb kötelezettségszegések közé tartozik.

Ez a kérdés merült fel a Kúria által vizsgált egyik ügyben is.

A munkavállaló a szabadságát követő első három munkanapon nem jelent meg munkahelyén, amit nem is mentett ki, ezért a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntették. A munkavállaló munkaügyi pert indított arra hivatkozva, hogy a felmondás nem volt világos, valós és okszerű, valamint a munkáltató a munkaidő-beosztást nem megfelelően közölte.

 bíróság a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy a mulasztott napokat tartalmazó munkarend időben, már az előző hónapban elkészült, a felperes azt az üzletben megismerhette. Így az a körülmény, hogy ebben az időszakban szabadságon volt, nem mentesítette az együttműködési kötelezettségből fakadó tájékozódás alól.

A fellebbviteli eljárás során a munkavállaló érveléseként felmerült a körülmény, hogy a munkáltató beosztása nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, valamint, hogy a munkavállaló a leltáridőszakban nem mehetett be az üzletbe az ott kifüggesztett beosztást megnézni. Ezeket a bíróság nem tekintette releváns indoknak, mivel azt állapították meg, hogy más időpontban és más módon a munkavállalónak lehetett volna lehetősége a beosztásról tájékozódni. A munkahelyen kialakult kötetlen és sokszor módosuló beosztás-kialakítás miatt fokozott együttműködés várható el az érintettektől, így az a körülmény, hogy a munkaidő-beosztáson a munkavállalók több esetben egymás között változtattak, feltételezi a munkatársak közti egyeztetést. A felperes távolléte ezt kizárta, ám szabadsága alatt a munkáltatónál egyszer sem érdeklődött, így amikor első három munkanapján nem jelent meg, nem tett eleget munkavégzési kötelezettségének sem, ezzel a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben megszegte.

(Kúria Mfv.II.10.043/2015/3.)