A napi munka során gyakran találkozunk olyan városi legendákkal, amelyek a felmondások jogszerűségéhez vagy jog
ellenességéhez kapcsolódnak. Az alábbiakban ezeket vizsgáljuk meg.
- „A jogszerű munkáltatói felmondáshoz legalább két írásbeli figyelmeztetés szükséges.”
Ez szinte a leggyakoribb tévhit a munkaviszony munkáltató által felmondással történő megszüntetése vonatkozásában, annak ellenére, hogy sem a hatályos, sem a korábbi Munka Törvénykönyve nem tartalmazott ilyen előírást. Sőt, a szabály (és a bírói gyakorlat) az, hogy ugyanazon cselekményt (vagy mulasztást) nem lehet kétszeresen értékelni. Azaz, ha a munkavállaló megszeg egy utasítást és emiatt figyelmeztetést kap a felettesétől, ugyanez a kötelezettségszegés nem lehet felmondás indoka. (Más kérdés, hogy a felmondás utalhat előzményként vagy súlyosbító tényezőként korábbi szabályszegésre.)
A fenti tévhitnek mindössze annyi az alapja, hogy a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Utóbbi nagyon szélesen értelmezhető fogalom: ha a munkavállaló egyszer 15 percet késik, az valószínűleg még nem okszerű indoka a munkaviszony megszüntetésének, ha korábban soha, semmilyen probléma nem volt a munkájával. Ugyanakkor ha ugyanez a késés komoly hátrányt okoz a munkáltató működésében (például egy menetrend szerinti buszjárat nem tud időben elindulni, mert a sofőr késik), akkor már máshogy értékelhető a helyzet.
Ugyanakkor semmilyen olyan előírás nem létezik, amely kötelezően előírná, hogy a munkavállalót a felmondás előtt egyszer, kétszer vagy többször figyelmeztetni kellene.
- „Betegség alatt a felmondás jogellenes.” június 30-ig valóban volt ilyen szabály, jelenleg azonban a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a betegség alatt is közölje a munkáltató a felmondását. Ilyen esetben tehát a felmondás elküldhető vagy átadható, azonban a felmondási idő csak a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődik meg.
- „A próbaidő utolsó napján még postára adható az azonnali hatályú felmondás.”
A régóta élő bírói gyakorlat szerint a próbaidő alatt történő azonnali hatályú felmondást legkésőbb a próbaidő végéig közölni kell. Ez azt jelenti, hogy ha a munkáltató a próbaidő utolsó napján adja postára az azonnali hatályú felmondást, az szükségszerűen csak a próbaidő elteltét követően kerül a munkavállaló részére kézbesítésre. Amennyiben pedig az nem tartalmaz indokolást (márpedig a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén ez nem szükséges), akkor nem felel meg a jogszabálynak, tehát jogellenes.
Mivel a felek rendszerint legalább 2-3 hónap próbaidőt kötnek ki, szilárd meggyőződésünk, hogy a megválásról való döntést nem szabad az utolsó pillanatra hagyni, ugyanis jellemzően nem a próbaidő „24. órájában” derül ki az, hogy a munkavállaló nem felel meg az elvárásoknak.
- „A kismamának minden további nélkül fel lehet mondani.”
Ez is egy olyan tévhit, amely vélhetőleg az új Munka Törvénykönyve (2012. július 1-től van hatályban) félreértelmezésén alapul.
A kismama, ha a gyermek gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon van (GYED, GYES), felmondási tilalom alatt áll, azaz a munkáltató nem közölhet felmondást. Amennyiben a kismama a gyermek 3 éves kora előtt visszatér, úgy van mód a munkaviszony megszüntetésére, de csak korlátozott mértékben: a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak okból szüntethető meg a munkaviszony, amely azonnali hatályú felmondás indokát képezheti; a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból pedig csak akkor, ha a munkáltatónál a szokásos munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. (Ugyanez vonatkozik a gyermek 3 éves kora előtt az őt egyedül nevelő apukára is.)
- „Felmondtam, közös megegyezéssel”
Szintén mindennapos és téves szóhasználat, amelyről korábban írtunk . A magyar jogban nincsen felmondás közös megegyezéssel: egy irat ugyanis vagy felmondás vagy közös megegyezés.
- „A felmondást nem kell írásban indokolni, ha szóban tájékoztattuk a dolgozót annak okairól.”
Bár ritkán, de ez a tévhit is előfordul. A Munka Törvénykönyve és a munkaügyi bírói gyakorlat nagyon szigorú ebben a kérdésben: a munkáltatói felmondást ugyanis indokolni kell (kivéve, ha a munkavállaló vezető állású vagy nyugdíjasnak minősül) és a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. A munkavállaló csak így kerülhet olyan helyzetbe, hogy a felmondás indokait megtudhassa és az ellen – ha vitatja – pert indítson.
- „A felmondás biztosan megfelelő, hiszen a könyvelő készítette / az interneten találtam a mintát.”
Sokan a könyvelőkre bízzák a munkajogi, munkaügyi feladatok intézését. Gyakori az is, hogy az interneten terjedő, sokszor elavult vagy már eredeti formájában sem megfelelő mintát használnak a munkáltatók. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy a munkáltatói felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem elég mintából dolgozni: minden eset egyedi, minden esetben mások a lehetséges bizonyítási eszközök, ezért egy felmondás megfelelő elkészítése komoly szakmai, nem egy esetben időigényes feladat még számunkra is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy cég több százezer vagy akár több millió Forintot kockáztat azzal, ha a felmondást nem gondosan készíti elő. Mivel az elrontott felmondás jellemzően nem visszavonható (visszavonásra csak várandós és lombikbébi programban résztvevő munkavállaló esetén van lehetőség 2016. június 18-tól), ezért egy nem megfelelő felmondásból származó per esetén legfeljebb már csak a költségek csökkentésére tudunk javaslatot tenni.
+1. „A munkaügyi per a munkavállaló számára ingyenes.”
Bár van némi valóságalapja, a fenti kijelentés ilyen formában nem igaz. Tény, hogy a munkaügyi perben ugyan előzetesen nem kell illetéket leróni, azt az eljárás befejezése után kell csak megfizetni, a NAV külön felhívása alapján. Az is tény, hogy a munkavállalót munkavállalói költségkedvezmény illetheti meg, ha a per által érintett munkaviszonyból származó bruttó havi távolléti díja nem haladja meg – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét (a keresetlevél benyújtását, a munkaviszony megszűnését vagy a felmondás közlését megelőző időszakot kell figyelembe venni). Fontos azonban tudni, hogy a költségkedvezmény a munkavállalót nem mentesíti az alól, hogy pervesztessége esetén a másik fél ügyvédi költségét megfizesse. Adott esetben akár több tíz- vagy százezer Forint is lehet ennek a mértéke (amelyhez még értelemszerűen hozzászámítható a saját ügyvéd díja is), ezért óriási túlzás azt állítani, hogy a pereskedés ingyenes lenne.
Főszabály szerint a munkáltató a felmondását köteles indokolni, amelyet a törvényben meghatározott okokra alapíthatja.: így a munkaviszony megszüntetése alapjául szolgálhat a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, képessége, vagy a munkáltató működésével összefüggő ok. 
Előfordulhat azonban olyan eset, hogy a munkavállaló igazolatlanul távol marad a munkavégzéstől, munkahelytől. Például, egyszerűen csak nem jelenik meg vagy telefonon jelzi, hogy beteg, ám utóbb nem tud orvosi igazolást felmutatni, amely igazolhatná a keresőképtelenség tényét. Ez utóbbi esetben is úgy tekinti a gyakorlat, hogy a munkavállaló igazolatlanul maradt távol. Hasonlóképpen igazolatlan mulasztásnak minősül az a helyzet, ha a munkavállalónak már nincsen a tárgyévre igénybe vehető szabadsága, azonban – meglehetősen öntörvényűen –
munkajogiblog.hu 