munkaügyi bírói gyakorlat

A pénztárt kezelő munkavállaló felelőssége

ratkailaw

Vannak olyan munkakörök, amelyek ellátása során a munkavállaló értékekkel dolgozik vagy éppen pénzt kezel, házipénztárért felelős. Ez fokozott felelősséget jelent a munkavállaló részéről, hiszen a munkajogi szabályozás e körben szigorú: a pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt akkor is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében., ha azt külön jegyzék vagy elismervény nélkül vette át.

munkavallalo_hazipenztar.jpg

Ennek jogi alapja az úgynevezett megőrzési felelősség, amelynek értelmében a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel, jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel és csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő. → olvasásának folytatása

Használható-e aláírás helyett névbélyegző?

ratkailaw

A jognyilatkozatok alaki feltételei – azaz, hogy milyen formában kell azokat megtenni (szóban vagy írásban) – minden jogterületen, így a munkajogban is sarkalatos kérdés. Mit értünk az alatt, hogy egy jognyilatkozat írásba kell foglalni, mikor szükséges az aláírás, és mikor elegendő egy aláírás-bélyegző?  Ebben a bejegyzésben erre keresünk választ.

alairasbelyegzo

Vizsgáljuk meg mit mondanak az egyes jogszabályok a kérdésről! A Polgári Törvénykönyv szerint a jognyilatkozatok írásban, szóban és ráutaló magatartással is megtehetőek, de több vonatkozásban a Polgári Törvénykönyv írásbeli formát ír elő. Írásba foglaltnak minősül egy jognyilatkozat, ha legalább a lényeges tartalmi elemeit írásba foglalták, illetve, ha a jognyilatkozatot tevő fél aláírja. A feltételeket a törvény szigorítja olyan esetben, ahol a jognyilatkozatot tevő fél írni-, vagy olvasni nem tud, esetleg a nyelvet nem érti. Írni nem tudó esetén a jognyilatkozatot közokiratba (esetleg teljes bizonyító erejű magánokiratba) kell foglalni, olvasni nem tudó személy esetén pedig annak kell egyértelműen kitűnnie a jognyilatkozatból, hogy a féllel ismertették annak tartalmát.

A Munka Törvénykönyve főszabályként rögzíti, hogy a jognyilatkozatokat – ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik – alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, tehát akár szóban is. A munkavállaló kérésére ugyanakkor a munkáltatónak a jognyilatkozatát akkor is írásba kell foglalnia, ha az egyébként nem kötelező. → olvasásának folytatása

Munkaerő-kölcsönzéssel kijátszani a versenytilalmi megállapodást?

ratkailaw

A versenytilalmi megállapodás célja, hogy a munkavállaló ne veszélyeztethesse vagy sérthesse meg volt munkáltatója jogos gazdasági érdekeit, így egy ilyen megállapodással tiltják meg a munkavállalónak, hogy konkurens vállalkozásnál helyezkedjen el meghatározott ideig. Ezen tilalom körét bővítheti vagy szűkítheti olyan feltételek meghatározása, mint például földrajzi hatály kijelölése, az elkerülendő vállalkozások vagy azok tevékenységi körének pontos megjelölése, valamint azon eset, amikor nem tiltják meg a munkavállalást a konkurenciánál, ha a kikötött munkaköröktől eltérő pozícióba veszik fel, amellyel nem veszélyezteversenytilalmiti előző munkáltatója érdekeit.

Egy 2014-ben hozott kúriai döntés (Mfv.II.10.125/2014/4.) bemutatja, hogy egy furfangos munkavállaló miként próbálta megkerülni a rá vonatkozó versenytilalmi megállapodást.

Az alperes munkavállaló kiskereskedelmi értékesítőként dolgozott a felperes munkáltató alkalmazásában. Még a régi (1992. évi) Munka Törvénykönyve szerint kötöttek versenytilalmi megállapodást, s ennek ellentételezéseként több, mint hatszázezer forintot kapott a munkavállaló a munkaviszony tartama alatt.

A munkaviszony megszűntével a munkavállaló egy munkaerő-kölcsönző céggel kötött határozatlan idejű munkaszerződést. Ebben rögzítették, hogy pontosan melyik céghez fogják kikölcsönözni a munkavállalót, és hogy valamennyi munkáltatói jogkört is a kölcsönvevő fogja a gyakorolni. Ez a cég, mint kiderült, a felperessel konkurenciaharcban állt, így az utóbbi megpróbálta visszakérni a munkavállalótól a neki kifizetett versenytilalmi megállapodás összegét. Ennek sikertelensége miatt indított munkaügyi pert arra hivatkozva, hogy a munkavállaló megszegte a versenytilalmi megállapodást, mivel ténylegesen a konkurens cégnél végzett munkát, a munkáltatói jogkört sem a kölcsönbeadó gyakorolta, akivel a munkaszerződést kötötte, így egyértelműen megállapítható a konkurens cég és a munkavállaló közötti munkaviszony.

Az alperes munkavállaló azzal védekezett, hogy a kölcsönbeadó céggel létesített ténylegesen munkaviszonyt és a konkurens cégnél értékesítési tevékenységet nem végzett, így nem sértette előző munkaadója gazdasági érdekeit.

A bíróság megállapította, hogy az alperes annak ismeretében létesítette a munkaerő-kölcsönzéssel történő munkavégzést, hogy az őt ténylegesen foglalkoztató cég konkurenciaharcban állt a felperessel, illetve tudatában volt annak, hogy versenytilalmi megállapodása az azonos tevékenységi körű munkáltatónál történő elhelyezkedést egyértelműen tiltotta. A munkavállaló valóban formálisan nem a konkurenciával, hanem a kölcsönbeadó céggel létesített munkaviszonyt, ám már a munkaszerződésben rögzítették, hogy ezen konkurens cégnél fog határozatlan ideig munkát vállalni, valamint a fő szabálytól eltérően minden munkáltatói jogkört a kölcsönző munkáltató fog gyakorolni.

A munkaviszony tényleges tartalmát vizsgálva megállapítható, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta jogát, valójában a konkurens cég számára végzett munkát, megsértette a versenytilalmi megállapodást, és így köteles annak összegét visszafizetni a felperesnek.

Munkaidő-e az utazási idő a Kúria szerint?

ratkailaw1 hozzászólás

Pár hónapja bejárta a magyar (és az európai) sajtót az Európai Unió Bíróságának (EUB) azon döntése, miszerint ha munkavállalók nem rendelkeznek állandó vagy szokásos munkavégzési hellyel, akkor „munkaidőnek” minősül (és fizetett) az az utazási idő, amelyet e munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatójuk által kijelölt első és utolsó ügyfél közötti mindennapos utazással töltenek (C‑266/14., Tyco-ügy).

utazasi_ido

A döntés következményeivel a Kúria is foglalkozik. A 2016. június 9-én közzétett döntésben az alábbiak olvashatóak.

A munkavállaló területi kereskedelmi képviselő munkakörben állt alkalmazásában. A munkaszerződése szerint a munkavégzés helye változó, a munkakör jellegéhez, a munkáltató utasításához igazodó, a munkáltató által adott „túraterv” szerint dolgozott. A 8.00 órai munkakezdés a túraterv szerinti első üzletbe való megérkezéssel kezdődött; az utolsó üzletet 17.00 órakor lehetett elhagyni. A munkavégzéshez a munkáltató szolgálati gépjárművet biztosított, amelyet a munkavállaló a lakóhelyén tárolt és a munkába járás is ezzel történt. → olvasásának folytatása

Vezető állású munkavállaló-e, aki önállóan dönt?

ratkailaw

A Munka Törvénykönyve szerint vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a közvetlen irányítása alatt álló és – részben vagy egészben – helyettesítésére jogosított más munkavállaló. Ezen személyek tehát a törvény erejénél fogva vezetőnek minősülnek.

vezeto_allasu_munkavallaloVezető állású lehet azonban az a munkavállaló is, akire nézve a munkaszerződése ezt tartalmazza, meghatározott feltételek esetén: munkaszerződés a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazását írhatja elő, ha a munkavállaló a munkáltató működése szempontjából kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be és alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét (ez 2016-ban 777.000,- Ft / hó). Azonban hiába magas a munkabér, ha a munkavállaló nem kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakört lát el, úgy a vezetőre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak. Hasonlóképpen, ha a munkakör kiemelt jelentőségű, de a munkavállaló – például – havi 500.000,- Ft-ot keres, szintén nem tekinthető vezetőnek, még akkor sem, ha a munkaszerződése ezt tartalmazza.

A vezetőkre nézve a Munka Törvénykönyve jóval rugalmasabb szabályozást ír elő: például, a felmondást nem kell indokolni vagy a kártérítési felelőssége jóval magasabb, mint egy nem vezetőé. Ezért nem mindegy, hogy egy adott személy vezetőnek tekintendő-e vagy sem.

A Kúria egy esetében vizsgálta ezt a kérdést és megállapította, hogy önmagában az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végzi, és ezzel összefüggésben döntés-előkészítési feladatokat is ellát, nem teszi munkajogi értelemben vezetővé. Ezért az indokolás nélkül kiadott munkáltatói felmondás jogellenes.

A jogesetben arról volt szó, hogy a felek munkaszerződést kötöttek értékesítési és marketingmunkatárs munkakörre vonatkozóan, havi (bruttó) 400 000 forint alapbérrel, amelyet utóbb módosítottak értékesítési és marketingigazgatóra. Vele szemben a munkáltatói jogkört az ügyvezető gyakorolta, közvetlen felettese a gazdasági igazgató volt. A munkáltató a munkaviszonyt 2012. november 1-jével felmondta és a felmondásban rögzítette, hogy a munkavállaló vezető állású munkavállalónak minősül, ezért a munkaviszonya indokolás nélkül is felmondható.

A perben a munkavállaló vitatta, hogy vezető állású lett volna; a munkáltató pedig azzal védekezett, hogy a munkavállaló vezető állású volt, ugyanis önállóan volt jogosult megrendeléseket leadni, teljesítéseket visszaigazolni, a szerződések feltételeit megtárgyalni, azokat előkészíteni, bár a szerződések aláírására nem volt jogosult.

Mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a munkavállaló nem volt vezető, ugyanis a munkavállaló közvetlen felettese a gazdasági igazgató volt, nem pedig az ügyvezető, és egyetlen esetben sem volt jogosult a munkavállaló az ügyvezetőt helyettesíteni. Ezért az indokolás nélküli felmondása jogellenes. Miután a munkavállaló nem minősült vezető állású munkavállalónak, csak indokolással lehetett volna a munkaviszonyát felmondani.

A Kúria szintén osztotta ezt az álláspontot, ugyanis megállapítható volt, hogy a munkáltató szervezeti és működési szabályzata szerint a munkavállaló a munkáltató vezetőjét – vagyis az ügyvezetőt – nem helyettesíthette. Az, hogy a munkavállaló a munkaköri feladatait önállóan végezte, és ezzel összefüggésben döntés-előkészítési feladatokat is ellátott, nem teszi vezetővé, hiszen nem irányította érdemben és ténylegesen a munkáltató teljes tevékenységét, munkaszervezetét.

(Kúria Mfv. I. 10.482/2014.)

Milyen bér jár, ha a munkáltató nem tud munkát adni?

ratkailaw

A mOLYMPUS DIGITAL CAMERAunkaviszonyban előfordulhat olyan helyzet, amikor valamilyen okból a munkáltató nem tud munkát biztosítani, azaz foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, például, mert egy beszállító késedelmesen szállítja az alapanyagokat. Jár-e ilyen esetben bér a munkavállalónak?

A választ a Munka Törvénykönyve tartalmazza: a munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget (ez az úgynevezett állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg. A munkavállalót az alapbérén felül bérpótlék is megilleti, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult (például éjszakára van beosztva).

Fontos, hogy az állasidőre akkor jár díjazás, ha a munkavállalónak mar beosztott munkaideje volt a kérdéses időszakra. Ennek megfelelően, ha például az áramszolgáltató előre jelzi, hogy egy bizonyos napon nem lesz szolgáltatás, a munkáltató még megfelelő időben gondoskodhat a munkaidő-beosztás megváltoztatásáról, például munkaidő-keretben munkanap helyett pihenőnapot oszt be a szolgáltatás-kimaradással érintett napra. → olvasásának folytatása

Igazolatlan távollét a munkahelyen

ratkailaw1 hozzászólás

A munkavállaló egyik fő kötelezettsége a munkajog szerint, hogy a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenjen és munkaideje alatt – munkavégzés céljából, munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére álljon.

file2671288120832Előfordulhat azonban olyan eset, hogy a munkavállaló igazolatlanul távol marad a munkavégzéstől, munkahelytől. Például, egyszerűen csak nem jelenik meg vagy telefonon jelzi, hogy beteg, ám utóbb nem tud orvosi igazolást felmutatni, amely igazolhatná a keresőképtelenség tényét. Ez utóbbi esetben is úgy tekinti a gyakorlat, hogy a munkavállaló igazolatlanul maradt távol. Hasonlóképpen igazolatlan mulasztásnak minősül az a helyzet, ha a munkavállalónak már nincsen a tárgyévre igénybe vehető szabadsága, azonban – meglehetősen öntörvényűen –
„szabadságot” vesz ki és elutazik.

Az is tekinthető igazolatlan mulasztásnak, ha a munkavállaló bár megjelenik dolgozni, de nincsen munkára képes állapotban, ezért a tényleges munkavégzést a vezetője nem engedélyezi: példának okáért, ha egy dolgozó alkoholos befolyásoltsággal venné fel a munkát, felettese hazaküldheti anélkül, hogy szabadságot írnának ki az adott napra.

Fontos hangsúlyozni, hogy az igazolatlan mulasztás napjára munkabér a munkavállalót nem illeti meg. Ezen túlmenően, az adott igazolatlan nap vagy napok tekintetében a társadalombiztosítás szünetel. (A biztosítás szüneteléséről itt olvashat részletesen.)

Fentebb említettük, hogy a munkavállaló alapvető kötelezettsége a munkahelyen való megjelenés, rendelkezésre állás és természetesen a munkavégzés, ezért ha ezeket a munkavállaló elmulasztja, az kötelezettségszegésnek minősül és a munkáltató akár azonnali hatállyal is megszüntetheti a munkaviszonyt. Ezt a bírói gyakorlat is alátámasztja: egy ügyben például a Legfelsőbb Bíróság (mai nevén: Kúria) kimondta, hogy az igazolatlan mulasztás a jogszabályban meghatározott lényeges kötelezettségszegésnek minősül, ami miatt nem tekinthető jogszerűtlen intézkedésnek a munkavállalóval közölt munkáltatói, azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetést eredményező felmondás (2001.3.136. sz. döntés).

Mennyiben befolyásolja a felmondás jogszerűségét, ha a munkáltató eljárása során megsértette a munkavállaló személyiségi jogát?

ratkailaw

A munkáltató köteles megindokolni mind a felmondást, mind az azonnali hatályú felmondást. A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. Azonnali hatályú felmondásra akkor van lehetőség, ha a másik fél  a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy ha egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

A Munka Törvénykönyve rendelkezik a munkáltató és a munkavállaló személyiségi jogai védelméről is olyan formában, hogy az azokra vonatkozó Polgári Törvénykönyv megfelelő szabályait teszi irányadóvá. Ezek a jogok annak ellenére, hogy a Ptk. szabályai vonatkoznak rájuk, munkajogi perben érvényesíthetők, feltéve, ha megállapítható, hogy azok munkaviszonnyal összefüggésben sérültek. A következő kúriai döntés (BH2015.311.) azt szemlélteti, hogy a felmondás jogellenességét és személyiségi jog megsértését a bíróságnak külön kell vizsgálnia. → olvasásának folytatása

Idegen nyelv használata a munkahelyeken

ratkailaw1 hozzászólás

Mit is jelent az, ha Magyarországon egy munkáltató egy idegen nyelv magas szintű ismeretét és mindennapos használatát köti ki a munka feltételeként, azaz idegen belső munkanyelvet alkalmaz? Ez a gyakorlat főként a multinacionális vállalatokra jellemző. Köteles a munkáltató a fontosabb jognyilatkozatokat magyar nyelven is közölni? A munkavállaló kérésére kell-e biztosítania magyar fordítást ezekről?

Egyértelmű, általános válasz a kérdésre nem adható, mivel a magyar munkajog ezt a kérdést nem rendezi, így minden esetet egyenként kell megvizsgálni és egyedileg elbírálni. Nincs olyan jogszabály, ami a magyart, mint munkanyelvet kötelezővé tenné a munkaviszonyban. Ezek alapján ha egy cégnél alapvető elvárás a nyelvtudás és mindenki napi rendszerességgel és magas szinten használja azt, nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató a jognyilatkozatokat ezen a nyelven közölje.

Thank You

→ olvasásának folytatása

Papírlap alá rejtett hangfelvevő – elég indok a rendkívüli felmondáshoz?

ratkailaw

hangfelvevő-kép2A Kúria egy tavalyi határozatában mondta ki, hogy az adminisztrátorként dolgozó személytől elvárható a megbízhatóság, így a felettese íróasztalán egy papírlap alá rejtett, hangfelvétel készítésére alkalmas, bekapcsolt mobiltelefon megalapozza a rendkívüli felmondást (az új Munka Törvénykönyvében ezt az intézkedést már azonnali hatályú felmondásnak nevezik).

A szóban forgó munkahelyen többször is felmerült a gyanú, hogy valaki bizalmas információkat szivárogtat ki. A munkáltató büntetőfeljelentést is tett, amely eredménytelen maradt. A következő évben, amikor a munkavállaló egy papírlap alatt elhelyezte hangfelvételre kész állapotban mobiltelefonját felettese irodájában, az alkalmazásában álló nevelt fia észrevette ezt. Felhívta rá a munkáltató figyelmét, aki azonban a telefont a helyén hagyta és megvárta, amíg a munkavállaló visszatér érte.

A munkáltató rendkívüli felmondását azzal indokolta, hogy a „felperes munkavállaló olyan hangfelvételeket készített az irodában, amelyek felvetik a titoktartási kötelezettség megsértésének gyanúját”. A per tárgya a munkáltató azonnali hatályú felmondásának jogszerűsége és ennek jogkövetkezményei voltak.

A Kúria rámutatott arra, hogy mivel a munkavállaló elismerte, hogy ő rakta az asztalra a bekapcsolt hangfelvevőt, ez önmagában alkalmas lehetett a bizalomvesztésre, és így a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésre.

A munkavállaló azon érvelése, hogy a hangfelvételt azért készítette, mert munkatársai rá nézve bántó megjegyzéseket tettek, nem bír jelentőséggel, mivel bizalmi munkakört ellátó személy akkor sem készíthet engedély nélkül felvételt, ha saját sérelmeit kívánja ezzel bizonyítani. Más személyek esetleges jogsértő magatartása sem teheti indokolttá a munkavállaló tettét. Az sem csökkenti a kötelezettségszegés súlyát, hogy a hangfelvételen nem hallható semmilyen bizalmas információ.

Az azonnali hatályú felmondás ezek szerint jogszerűen történt, mivel bizalmi jellegű munkakörben elvárható a megbízhatóság, és a hangfelvétel engedély nélküli készítése önmagában olyan súlyos kötelezettségszegés, amely megalapozhatja a munkáltatói azonnali hatályú felmondást.

(Kúria Mfv. 1. 10. 269/2015.)